2012. május 28., hétfő

Játék Levelibékánál

Ahol nem csak ezt a csodás szettet lehet megnyerni, hanem még lehet választani másik 3 ajándékból is! Érdemes bekukkantani IDE, nem csak a játék miatt, hanem akár az inspiráció végett is:)!



2012. május 26., szombat

Játék Tiffanyldánál

A két éves blogszülinap ünnepére! Hurrá!
ITT megtaláljátok!

Paprikáskrumpli

Tudom, ennek az ételnek a receptje mindenkinek a könyökén jön ki, de ez most annyira jól sikerült, hogy muszáj megmutatnom!
Kellett hozzá 5 közepes méretű burgonya felkockázva, egy paradicsom meghámozva, egy fél paprika ici-picire felvagdosva, egy közepes fej vöröshagyma szintén nagyon apróra vágva, meg egy fél szál kolbász, aztán só, bors, pirospaprika.
Kevés olajon megpirítottam a hagymát, beletettem a karikázott kolbászt, kicsit kavartam rajt, beletettem a paradicsomot és a paprikát, öntöttem rá pirospaprikát, kis vizet alá, aztán ment bele a krumpli, sóztam, borsoztam, összeforgattam, és utána felöntöttem vízzel. Így fődögélt szépen takaréklángon egy jó ideig, míg úgy nem tűnt, hogy minden megfőtt benne. Néha a legegyszerűbb megoldások a legjobbak:).
Savanyú uborkával szoktuk enni, meg kenyérrel, és én néha még rántottával is, igaz akkor hagyom a kenyeret:).

Emlékeztek?

A régi blogon kitaláltam, hogy csinálok egy ilyen kérdezz-felelek szerű játékot. Egyszerűek a szabályok, én néha felteszek egy mostanában engem foglalkoztató kérdést, ti pedig megosztjátok velem és egymással a véleményeteket. Akik hozzászólnak, azok között kisorsolok valami apróságot. Mindenkit annyiszor teszek a random.orgba, ahányszor érdemben (tudjátok, új gondolat, valaki hozzászólására adott reakció, de biztos értitek!) hozzászól, tehát érdemes a kérdésről beszélgetni. Minden játék kicsit villámjáték is, mindenkinek 3 napja van a kérdésfeltevés után a válaszra.
Mit szólnátok, ha itt újraindítanám ezt a játékot? El is készítettem hozzá egy logót, amit kiteszek az oldalsávba, így mindig az aktuális kérdést látjátok, illetve ha van kedvetek, hirdethetitek is a dolgot:)!
Mi a véleményetek, jöhet egy ilyen egész éves játék?
Megmutatom a logót is, azt is véleményezhetitek, igaz, ez még nem nyereményért megy, inkább csak ilyen igényfelmérés:)!





Rendben, nem egy műremek, de ezt firkálgattam tanulás közben, és arra gondoltam, akár jó is lenne:).

2012. május 25., péntek

Játék a Something interesting blogon!

Gyertek át és nézzetek körül, tényleg csudajó és érdekes dolgok vannak fenn, és most egy szuper ékszerszettet is lehet nyerni ITT!

2012. május 24., csütörtök

Anyának készült

Még nagyon régen, de nagyon büszke vagyok rá, ezért megmutatom:
Gipsz az alapja, akril festés és decoupage a technika, amit használtam.




2012. május 23., szerda

Indiai hangulat

Otthon leültünk húgommal gyurmázni, és mit is mondhatnék, kicsit megfogyatkozott a gyurmakészletem! (Aki tud olcsón FIMO gyurmát, plíííz árulja el, hol kapható!)
Népi motívumos fülbevalót szerettem volna, de nem volt piros gyurmám. Így maradt a kék, de abból nem tetszett a matyó tulipán. Tekergettem, csavargattam, és végül ez lett belőle:




Szerintem tiszta India hangulatú, szerintem fogok még hasonlót készíteni, ha nem is kollekciónak, hanem csak úgy. Szerintetek milyen?

Ajándéklánc Latinkánál

Gyertek játszani, mert ez is egy olyan....olyan lánc, ami nem szakadhat meg, mert sok jó ember kovácsolja, és persze sok szuper ajándék is gazdát cserél benne!!!





ITT éritek el!

2012. május 22., kedd

Játék a Cseresznyevirág blogon

Gyertek, csatlakozzatok, nyerjetek! ITT a link!

Játék Avianánál


ITT éritek el a játékát és ezek közül a csomagok közül lehet választani és lehet megnyerni:







Újabb kívánság

Ezúttal is üveg, csak most kicsit más jelleggel.
Kinema üvegékszerei csodásak (és már nekem is van belőlük:). Mint alkotó, nem csak ezért tisztelem, hanem azért is, mert újrahasznosít, és olyan mesésen kreatív dolgok születnek a kezei alól, hogy öröm nézni, és én csak lesek, hogy jé, ebből az izéből ilyet?

Mutatok párat, jó? :



Néha sajnálom, hogy nem Budapesten élek - alapvetően elvagyok itt Pécsett, igaz, a szívem mindig Zalaegerszegé és környékéé marad, de már megint elkalandoztam - de csak akkor, amikor látom, hogy ezernyi kézműves tanfolyam és lehetőség áll a hobbikézművesek rendelkezésére. Sajnos itt Pécsett nem tudom, hogy hol vennének szívesen egy kezdőt, és hol lehetne valami sajátot alkotni. (Egyszer majd leírom a tűzzománcos élményeimet, amik elég felemásak).

A lényeg a lényeg, hogy a kívánságlistámra a következő kerül fel tőle:
 Tudom, tudom, ez már elmúlt, de én úúgy szeretnék elmenni egy ilyenre! Természetesen a szakmai kurzus részére! Gyertek, menjünk együtt!!! Igaz, azt még nem tudom, hogy honnan teremtek elő ennyi pénzt, de előbb-utóbb csak összejön:)! Szóval most az egyik célom/vágyam ez a kurzus. 

Nyereményem

Megérkezett az első üvegékszerem! A Foltbolt oldalán nyertem meg Kinema (azaz Mária) egy csodálatos ZÖLD :D nyakláncát, és még egy meglepi fülbevaló is lapult a csomagban! Elhihetitek, milyen boldog voltam, főleg, mert a kedvenc színeim közül sikerült pont belecsempésznie!
Jaj, nem is tudom, hogy mondjam el nektek, mennyire örülök! Inkább csak mutatom az ajándékot, jó?
(Bocs a képminőségért, de az eső miatt olyan sötét van a lakásban, hogy ennél többre nem futja a gép képességeiből - vagy csak én vagyok ügyetlen :D.)

2012. május 21., hétfő

Vörös és fekete - pipacsos extra méretű kulcstartó

Ez az ajándék került Krisztina csomagjába a fülbevaló helyett. Nem tudom, hogy vagytok vele, de én szeretem a nagy méretű kulcstartókat, azért, mert könnyű őket észrevenni. Majd egyszer lehet, hogy megmutatom, hogy néz ki a kulcscsomóm, és akkor lehet nevetni, de az igazság az, hogy ha nem lenne ekkora, tutira elhagynám, mint ahogy általában a dolgok járnak nálam :S.
Szóval egy hasonlóan nagy méretű pipacsos kulcstartót készítettem, remélem, az új gazdája örül neki!

 

Végül a kalandozásos felajánlásom is célba ért!

Így már megmutathatom nektek: a megoldás gyurma fülbevalótartó volt fülbevalóval. Mivel a sors megtréfált minket, ezért egy olyan valakinek jutott, aki nem tudja viselni a fülbevalókat. Remélem, Krisztina azért hasznát találja valamilyen más funkcióban, és nincs nagyon elkeseredve. Annál is inkább, mert mikor olvastam, hogy nem bírja a füliket, úgy döntöttem, a nyeremény ezen részét kihagyom a csomagból, és helyette készítek neki valamit, amit biztosan tud majd "viselni", és reményeim szerint tetszeni is fog, hiszen a kedvenc színeiből készítem el. Ezt a valamit ITT nézhetitek meg.
De térjünk vissza az eredeti nyereményre! Kíváncsi vagyok, kinek hogy tetszik!:

Zöld szív kulcstartó

Teljesen rákattantam a filcre, mert nagyon kreatív dolgokat lehet belőle kihozni, és amikor készítem ezeket, akkor valahogy lenyugszom, és az olyan jó érzés. Nagyon megszerettem ezt a technikát, és szerintem egész jól művelem is, szóval ha szeretnétek valami filcből készült apróságot, keressetek meg, és megbeszéljük a részleteket!

És akkor mutatom a kis zöldet, amit mondjuk már láthattatok a másik blogon is, mint nyereményt, de gondoltam, ide is átteszem, csak az ottani körítés nélkül:



Nyári füli

Egyszerűen nem tudok pontos lenni. Hiába, valahogy mindig kések, legyen az találkozó, tanóra vagy akár a nyeremények postázása. Utóbbi esetben igyekszem kiengesztelni a nyertest, és mindig csempészek egy extra ajándékot a csomagba. A zöld szív kulcstartót Panna nyerte meg, és szokásomhoz híven elkéstem a postázással, de! Küldtem neki egy nyári gyurmafülit, és ahogy a válaszából éreztem, tetszett neki, szóval remélem, hogy nem haragudott meg rám.
A füli pedig így néz ki:

2012. május 20., vasárnap

Lakásavató-menüsor

A lakásavató jelentem, megtörtént, és bár egész délután azon izgultam, hogy nem leszünk kész (Zita segített), a végére a menüsor annyira tetszett mindenkinek, hogy nem győztem bezsebelni a dicséreteket.
Íme néhány fotó, alatta pedig a leírás mindenről:






Egyben sült töltött hús:

Kb. 1 kg csontozott karaj kell hozzá, aminek a közepén átszúrtam egy kést, majd a bőrétől megfosztott, kicsit bevizezett, majd sóban és borsban kicsit megforgatott kolbászt átdugtam rajta. Ez után bedörzsöltem a külsejét sóval, borssal és oldalas fűszerkeverékkel, majd kis lyukakat vágtam bele, amibe szeletelt fokhagymát dugtam. Olajozott tepsibe tettem, Zita szelt mellé vöröshagymát, kicsit felöntötte vízzel, én lefedtem alufóliával és sütőbe raktam kb. 3 órára, természetesen nem a legerősebb lángon. Közben néha kivettem és meglocsoltam a levével. Mondjuk a vízzel bánhattam volna bővebb kézzel, de azért megsült szépen.

Pirítóskrémek:

Répakrém:
1 rész reszelt sárgarépa, 1 rész reszelt trappista, 1 rész reszelt Karaván füstölt sajt, tartármártás, ízlés szerint bors és fokhagyma összekeverve.

Tonhalkrém:
2 konzerv aprított tonhalról leöntöttem az olajat. Került bele 1 szobahőmérsékletű puha teavaj, 2 kupaknyi citromlé, kis só, olaszos fűszerkeverék (fűszersó, amit párom hozott), majonéz, kis tejföl, ízlés szerint bors.

Sajtkrém:
Ez Zita specialitása volt, ha jól emlékszem, tett bele 2 tubus boci sajtkrémet, 1 puha teavajat, metélt bele újhagyma zöldjét, sózta, borsozta. és egy kis majonézt is nyomott bele.

Saláták:

Készítettünk egy nagy adag tartárt, és azt osztottuk háromfelé. Aztán mindháromba belepakoltuk a többi cuccost.

Párizsi saláta:
Tartár, 20 dkg. kockázott párizsi, kockázott savanyú uborka, apróra kockázott vöröshagyma, főtt és lehűtött kockázott burgonya összekeverve.

Virslisaláta:
Karikázott virsli, egy kevés kockázott krumpli, kockázott zöldalma, kukorica, apróra kockázott lilahagyma és persze a tartár.

Franciás saláta:
Serpenyőben megpirítottam apróra vágott sárgarépát, aztán tettem bele két leveskockát, meg kukoricát, összepároltam, meg persze került bele cukorborsó is, és mikor mindez puha és ízes lett, levettem a tűzről és kihűtöttem. Ment a főttkrumplihoz és a tartárhoz.

Emellé a svédasztalra került egy csomó zöldség és szalámi. Ha elfogadtok egy tanácsot: kóstoljátok meg a vajretket!!! 


Játék Moonsafarinál

Ilyen szépeket lehet nyerni, gyertek játszani IDE!!!

Banános bigyó, csokis keksz

Még kicsit régebben sütöttem ezeket a finomságokat, és most úgy megkívántam az édességet, hát posztolom. A kis sárga gombóckák annyira egyszerűek, hogy még a legkétbalkezesebb pasi is meg tudja csinálni, ezt tapasztalatból mondom. veszünk kis karika piskótát valamelyik áruházban, meg veszünk banánt is meg vaníliapudingot is, fontos, hogy főzött legyen. Jah és a legfontosabb, az a fogpiszkáló. Otthon felfőzzük a pudingot tejjel és cukorral, pont ahogy a zacskón áll, felkarikázzuk a banánt, majd szendvicseket csinálunk egy piskóta, egy banánkarika, egy piskóta formájában, amiket felszúrunk a fogpiszkálóra. A miniszendvicseket megmerítjük a vaníliapudingban (persze lehet akár bármilyen ízű is) és alufóliára tesszük megkötni. Díszíteni lehet bármivel, ami otthon van: tortadara, színes tortadara, olvasztott vagy reszelt csoki.

A másik képen látható csoda egy egyszerű étcsokis keksz:
250 g vaj (hidegen, hogy lehessen vele dolgozni), 250 g liszt, 250 g cukor, 1 ek. vanília aroma, ízlés szerint kakaó, én jó sokat szoktam beletenni, csipet só, csak hogy kihozza az ízeket, és végül egy tojás sárgája. Ezeket összegyúrjuk, fóliába tekert rudakat készítünk, és hűlni tesszük, hogy később szeletelhető legyen.
Miután jól lehűlt, karikákra szeleteljük és előmelegített sütőben megsütjük. Arra kell figyelni, hogy hagyjunk szellős helyet, mert szét fog terülni a tészta. 5-10 perc elég a fél centis szeletek kisütéséhez, a sütő intenzitásától függően. Kihűlés után krémmel töltjük, ami gyakorlatilag 200 gramm olvasztott csoki, egy kanál vaj és másfél dl. tejszín keveréke.
Jaj, annyira kívánom az édeset!

Papamaci 30 éves

Bizony, bizony, nem elég, hogy megnősült, képes még öregedni is:). Persze mindezt a legnagyobb szeretettel állítom róla, mert most, hogy eljött ez a kerek évforduló, eztán csak fiatalodni fog:). Mea culpa, hogy a bulira nem tudtam elmenni, de azért illően megköszöntöttem ám. Oh, el is felejtettem, ti nem is ismeritek őt! Hát a legklasszabb zenész, a legjobb barát, a legszuperebb férj (bár nem tudom, kedves felesége egyet ért-e, de számomra ők az álompár, szóval nem szívom vissza az előző megjegyzést), a legnagyszerűbb ember, a legbulizósabb állat, a leglelkizősebb óriás és a legkedvencebb fogadott papamaci:).
Ennek örömére sütöttem is neki egy tortát. Olyat szerettem volna, ami kicsit szív- és lélekmelengető (főleg így télen, szóval az ízesítés fahéj-narancs-csoki), és látványos is, hogy ne csak átlagos legyen, mert hát ugye kifejtettem, hogy ő sem átlagos:). Engedélyt kaptam, hogy feltegyem a blogra a tortát és a receptet, szóval most ezt a bejegyzést olvashatjátok!

A torta alapja négy tojásos vizes piskóta kakaó és fahéj ízesítéssel, ami úgy készült, hogy a 4 tojást 4 ek. cukorral felvertem, és mikor már olyan szép fehéres é kemény volt, lassan adagolva hozzáhabverőztem 4 kanál hideg vizet. Közben egy kis tálban összekevertem a száraz hozzávalókat: 4 ek. liszt, 1 zacskó sütőpor, ízlés szerint fahéj és kakaó, majd óvatosan a habba kevertem, téglalap alakú tepsiben zsírpapíron megsütöttem. A folyamatot megismételtem, mert szeretem a lapokat külön kikeverni, így biztosan nem esik össze a második vagy harmadik lap sem. Tehát összesen két lapot sütöttem. Megvártam, amíg kihűlnek, majd a kívánt formára vágtam őket egy sablon segítségével. A kép alapján biztosan ki fogjátok találni, mi is volt az elképzelés:
A lapokat egymásra próbáltam. Nem, nincs megégve, a fahéj és a kakaó miatt tűnik úgy...
Tehát miközben hűltek a lapok, elkészítettem a krémeket. Kell hozzá kb. 4 dl. tejszín, amit jó keményre fel kell verni, aztán meg ketté kell választani. A krémek elkészítési eljárása megegyezik, csak az ízek mások. A pudingokat felfőzzük 2-3 ek. cukorral és 3 dl. folyadékkal, majd miután kihűltek, a tejszínt fele-fele arányban belekeverjük.
A csokikrém: 1 csomag csokipuding, 3 dl tej, 3 ek. cukor.
A narancskrém: 1 csomag vaníliapuding, 3 dl. narancslé (50%-os legalább), 3 ek. cukor.
A lapok megtöltése trükkös, mert először egy narancsot apró kockákra vágunk é azzal kirakjuk az alját, így:

Aztán betöltjük a krémet, csíkosan, egy célszerszámmal, ami sima nejlonzacskó, aminek ki van vágva a sarka. Ez után a torta így fog kinézni:

Ezt követően a másik lapot is ráhelyezzük, és az oldalát szépen bevonjuk a maradék krémmel, és még lesz egy kevés, csak úgy nyalogatni, és a maradék piskótával mártogatni is. Miután bevontuk az oldalát, egy keveset a tetejére is kenünk, mert erre kerül az étcsokimáz. Másfél tábla étcsokit kb 1 ek. vajjal gőz fölött felolvasztunk, majd rákenjük a tortánk tetejére. Ha ügyesebbek vagytok, mint én, akkor egyenletes lesz, és az oldalára is jutni fog. De ha nem sikerül tökéletesre, mint ahogy nekem sem sikerült, akkor se búsuljatok, mert a hibáktól lesz igazán szép és eredeti. És igen, ezzel csak magamat akarom vigasztalni.  A most már mázat kapott tortát tegyük kicsit hűtőbe, hogy a csoki megdermedjen, és addig foglalkozhatunk a díszítés előkészítésével, azaz a marcipán formázásával. Itt minden kreatívság megengedett, ami a formázó eszközöket illeti. A hurkapálcától elkezdve az utazó sakk-készlet fekete műanyag gyalogjáig mindent bevethetünk (ennél a tortánál legalábbis ezek kerültek használatba), hogy  tökéletesen imitáljuk a tartozékokat. A végeredmény pedig a következő lett:
Aki nem ismerné fel, annak segítség: ez egy gitár. Igaz, a bundok hiányoznak, és a mérete is inkább ukulele, a húrok nem feszesek (egyébként zacskós technika, narancskrém), de az ünnepeltnek tetszett és mindenkinek ízlett. Egyszóval elégedett vagyok. BOLDOG SZÜLINAPOT, PAPAMACI!!!

.

Történetek a GAZtronómia margójára - Hamburg

No.1.
Az első történetet OceanCowboynak ajánlanám, ő talán fel tud világosítani arról, mit is ettünk, és miért nem olyan volt, mint amilyennek kellett volna lennie, vagy milyennek is kellett volna lennie?
Életem egyik legromantikusabb randevúja, Hamburgban - hol másutt - a November étteremben. Szerettünk volna valami igazán hangulatos helyre menni, igazi jellegzetes hamburgit enni, és hát tudjátok, olyan felejthetetlen estét, ami a filmeken szokott lenni. Mindezt német nyelvterületen. Ezt azért fontos leszögeznem, mert hát az az igazság, hogy én szinte semmit nem tudok németül, csak a Guten Tag!, a danke, a bitte schön, a tschüss és az ich möchte (tipikus nő, tudom) szófordulatok vannak meg. Párom ellenben nagyon jól beszéli a nyelvet, persze ha informatikai szakszövegekről van szó, nem pedig konyhai és élelmiszerszlengről. Sebaj, gondoltuk, majd a honlapot megnézzük, és google barátunk lefordítja nekünk amit tudnunk kell, így már otthon kiválaszthatjuk, mit eszünk, és talán a pincért sem tartjuk fel órákig. Nos, az oldal azóta sem található, hiába van fent a netcím a legtöbb turistainfón. Nem baj, szeretjük a kihívást, és a romantikus nap után a romantikus vacsiról nem voltam hajlandó lemondani.

Az étterem maga inkább egy bár, nagyon hangulatos, a berendezésben a fa dominál, koktélpult bárszékekkel, az éttermi részen külön dobogók, este félhomály, gyertyák, kedves, fiatal pincérek, gyors kiszolgálás, tényleg nagyon romantikus, olyan, amitől az ember azonnal hangulatba kerül. Persze úgy könnyebb hangulatba kerülni, ha érti az ember, mit is akar tőle a pincér.  Tudtátok, hogy a németeknél az előétel, valamilyen saláta természetes étkezés előtt? Van ugyan, hogy 1-2 eurót felszámolnak érte, de alapvető funkciója, hogy amíg a rendelés elkészültére vár az ember lánya, ne unatkozzon, hanem addig is gerjessze az étvágyát valamilyen öntet, mindig friss brötchen és ecetes saláta kombinációjával. A magyar gyomor ehhez nem szokott, igaz? Legalábbis az enyém biztos nem, hiszen mikor megláttam a salátát, amit teljesen automatikusan, rendelés nélkül és ingyen hoztak ki, megbántam, hogy egyáltalán rendeltünk valamit, látván, mennyire jól fogok én lakni ezzel az egyébként roppant finom előétellel is.
A szósz isteni, kicsit zsíros ízű, majonézes, fűszeres, pikáns valami volt. A salátán ecetes öntet, tényleg szuper. Jól indul az este, gondoltam én naivan.
Visszatérve a rendelésre, pontosabban a fő fogásra, gondoltuk, rendelünk két személyes haltálat. Mikor itthon vagyok, a húsos tálakról rám eső részt sosem bírom megenni, ám a hallal jól elvagyok, kevésbé laktató, vagy csak számomra különlegesebb íze és ritkább alkalmakkor való fogyasztása teszi vonzóbbá, nem tudom. Párom is szerette volna kipróbálni, és a scrampo/scrumpi? (garnélarákok) meg teljesen odáig van, szóval jó választásnak TŰNT, még akkor is, amikor kihozták. Gyönyörű tálalás:
Alufóliával voltak elválasztva az ínycsiklandónak kinéző szószok és állatkák, melléjük kis tányérkán rizst hoztak. És akkor meg is kóstoltuk. Hááát...nem mondom, hogy életem legjobb élménye volt.
Legelőször is a rizst só nélkül készítették el. Utánasóztuk, de mindenki tudja, hogy az azért nem ugyanaz.
A halak pedig, szerintem haladjunk sorban.
Lazac spenótos mártásban. Nekem ízlett nagyon, bár lehet, hogy csak azért, mert az volt az első lazac, amit életemben ettem, és megmondom őszintén, nagy mítosza volt a szememben, úgy képzeltem, ez az egyik legfinomabb hal a világon. Hát, nem rossz, meg egy előző posztban is írtam, hogy hmm, de jó volt az a lazacos szendvics, de azért én nem hiszem, hogy egy halnak ennyire száraznak kellene lennie, mint ez volt. A mártás viszont igazán jónak bizonyult.
A második citromos mártásban tálalt rák és tintahalkarikák. Uhh:S. Nem is szívesen emlékszem rá vissza. A mártás rettentő sós, ahogy a tintahal is, ráadásul, mint a gumitalp. Ciki vagy sem, én egy fél falatot tudtam letornázni a torkomon, és örültem, hogy nem köszönt vissza. Az óriás garnélarákok ehetőek voltak. Kis mennyiségben ugyan, és persze csak muszájból, de ehetőek.
A harmadik étel pangasius filé panírban (nem tudom, hogy rántott volt-e vagy más, mert a szósz eláztatta picit), kicsi rákos mártásban. Ez sem volt rossz, pont úgy, mint a lazac, csak épp volt egyfajta telített íze a szósznak, tudjátok, amikor finom, finom, de kicsit fojtogató/émelyítő érzésed van. Nálam ilyen érzést vált ki például, ha mustárt keverek tejszínnel.
Egyszóval nem ez volt a legfinomabb étel, amit Németországban ettem, de amennyit akkor nevettünk, és amennyire kellemes volt a hely atmoszférája, mégis el kell mondanom, hogy életem egyik legromantikusabb estéje volt, és a salátának köszönhetően éhesek sem maradtunk. 


N.o.2.:
A peeperbahni étteremről volt már szó? Tudjátok, a Reeperbahn a piroslámpás negyed Hamburgban, nem messze a kikötőtől. A kirakatokban, ha nem is éjszakai pillangók, de hatalmas "szerszámok" lógnak, van pornográf mozi, minden, mi szem-szájnak és testnek ingere, és furábbnál furább alakokkal lehet találkozni az utcákon. Az idegenvezetők többnyire transszexuálisak, a punkok vízipipáznak, és nem csak ízesített dohányt szívnak, öt percenként leszólítanak hölgyek,urak,  éjszaka villódzanak az erotikára hívogató fények, és az egésznek van egy bizarr/groteszk hangulata, ami, be kell vallani, nagyon tetszetős. Nézzetek magatokba, ki ne szeretne elmenni ide, megbotránkozni kicsit, hogy erkölcsi fölényét nyugtázva, némi félig viccnek szánt, félig komolyan gondolt szuvenírrel távozva visszatérhessen polgári életéhez?
Mi nappal voltunk, a biztonság kedvéért, és hogy mégse legyen olyan nagy az első sokk. (Legközelebb szívesen visszamennék éjjel is)





Nem mertem többet, vagy kirívóbb dolgokat fotózni:$.

Az érdekesség, ami jól szemlélteti a helyi viszonyokat, étkezés közben kapott el minket. Betértünk ugyanis egy egészen korrektnek tűnő étterembe. Kiderült, hogy étteremlánc, a neve Schweinske. Mindenkinek ajánlom, kicsit gyorsétterem, kicsit rendes étterem jellegű, nagyon finom az étel és jó a kiszolgálás, és hatalmas a választék. A pincér pedig segítőkészen mutogat, beszél és jelez még akkor is, ha a huszonötödik ételről kérdezzük, hogy ez milyen, mit jelent, mi van benne. Pedig elég egyszerű és könnyen érthető az étlap, de hát Istenem, nem tudhatja mindenki, hogy németül mi a szalonna.
Az ételeink és italunk: én valami erdei szószos disznóhusit ettem, párom pedig grillezett 3 féle húst, amik közül az egyik őz volt.


És akkor a történet. Nem messze a mi asztalunktól ült egy baráti társaság. Amint látjátok a képekből, ez nem egy rossz étterem, és mégis megtörténhet ilyen, amiről én álmomban sem gondoltam volna. Az egyik srác a társaságból fogja magát az étterem közepén, és letolja a gatyáját, sőt le is veszi. Az alsógatyáját kitömi valamivel, szerintem zsemlével, majd így, egy szál kitömött alsónaciban kezd táncolni, az asztalon, mellette, a vendégek között, és a pincérlányokkal imitál aktust. Kis idő után kérik csak meg, hogy most már legyen kedves befejezni. Én megbotránkoztam. Senki más, csak én. Mert ez a Reeperbahn, itt minden megtörténhet.

N.o.3.
Most már egy ideje itthon vagyunk, vagyis voltunk párommal, de neki megint vissza kellett utaznia. Utolsó este meg akart lepni, és én meg is lepődtem, meg is hatódtam, mert két héten keresztül rejtegetett előlem egy németországi ajándékot, és én még csak nem is sejtettem. Ráadásul olyan ajándékot, hogy hűha.  Gordon Ramsay Dinner für Freunde című könyvét, ami ugye itthon nem is jött ki. Gondolhatjátok, mekkora volt az öröm. Igen ám, de mikor átlapozgattuk, hogy ha majd hazajön, miket is fogok belőle elkészíteni, nagy csalódás ért. Nyomdahiba, a desszertek fele másodszor is bele lett nyomtatva, a halas fejezet kellős közepébe, így természetesen fél fejezet hiányzik. Azt a csalódottságot, ami nem is az én, hanem párom arcára ült ki, nagyon rossz volt látni. Hiába mondtam, hogy a meglepetés ugyanolyan jó, és hogy boldog vagyok, hogy ilyen párom van, el lett rontva az ajándékozás. Szegényem, vissza kellett vinnie a könyvet Németországba, és remélni, hogy kicserélik. Még nem tudjuk, hogy ki fogják-e, mert hát a blokk utazás közben elkallódott. Ne is mondjatok semmit.
Nekem csak az az igazi csalódás ebben a történetben, hogy párom igazán jól kifundált és kivitelezett meglepetésébe az általam oly nagyra tartott német precizitás piszkított bele, ám ha majd kicserélik, és otthon leszünk, egy felszerelt konyhában, én olyan de olyan finomakat fogok főzni belőle...hogy mindenki csalódottsága elszáll, és csak jót nevetünk majd a történeten! Mert fő az optimizmus (és a leves is)!

Brassói

Azt mondják, ha egy kapcsolat csúnya véget ér, jobb nem emlékezni rá, illetve abból a kapcsolatból semmi nem fog hiányozni a későbbiekben. Ez nem teljesen igaz. Volt egy csúnya kapcsolatom, ami csúnya véget ért (nem véletlenül használom ennyiszer a csúnya jelzőt), mégis van egy valami, ami hiányzik. Pontosabban csak volt. Ez pedig nem más, mint expasi édesanyjának brassói aprópecsenyéje. Azért csak volt, mert volt olyan kedves, és a receptet megosztotta velem, így már én is el tudom készíteni.  Az egyik nagy kedvencem, és végre már nem az exemet juttatja eszembe, hanem azt, amikor nagybátyám evett belőle, és azt mondta, most már férjhez mehetek, vagy amikor kutyafuttában készítettem el páromnak, mert rohantunk, és mégis türelmesen kivárta, amíg elkészítem a fotókat. 
Íme a recept:

Brassói aprópecsenye

Hozzávalók: 80 dkb szűzpecsenye, 1 közepes fej vöröshagyma, 2 zöldpaprika, 1 paradicsom, 3
dkg zsír, 5 gerezd fokhagyma, kis törött bors, 1 kávéskanál pirospaprika, kis majoranna, só, 15 dkg
füstölt szalonna

A sertés szűzpecsenyét vékony csíkokra vágjuk. A megtisztított, apróra vágott hagymát a zsíron
üvegesre pároljuk, hozzáadjuk a húst, a zöldpaprikát és a paradicsomot. Erős tűzön kevergetve
lepirítjuk. Megsózzuk, megborsozzuk, hozzáadjuk a péppé zúzott fokhagymát, a majorannát. Külön
edényben kisütjük a vékony csíkokra vágott szalonnát és elkeverjük a közben megpirult hússal. Ha
szükséges, utánaízesítjük. Ha elkészült, egészen rövid, tartalmas, barnás színű levének kell lennie.
Kockázott, olajban sült burgonyával összekeverve tálaljuk.







Vadas

Minden valamire való gasztrofan konyhájában történtek már érdekes, hátborzongató, méregkeverésre hajazó események, amiknek jobb a konyha biztos keretei és négy fal között maradniuk. Most én is hozok nektek egy ilyen történetet. Nem tudom, hogy lett az, ami, de az lett, annak ellenére, hogy kételkedtem a sikerben.
Kezdjük az elején: vadas zsemlegombóccal. Ez volt a terv. Élénken él bennem a régi menzás vadasok spagettivel tálalt utánozhatatlan és zseniálisan finom emléke. Hát, enyhén szólva nem jött össze:(. Megnéztem néhány receptet az interneten, majd ki lettem zavarva a gép elől, úgyhogy csak magamra hagyatkozhattam. Fogtam 2 sárgarépát, fél zellert és egy fehérrépát és lereszeltem. Felapróztam egy hagymát is, és feltettem egy kis olajban pirulni. Ebbe ment bele a zöldség. Az fődögélt egy kicsit, majd felöntöttem vörösborral, olyan 3 dl-rel, meg még mellé öntöttem 8 dl vizet is, gondolván, úgyis elfő majd. Közben 5 szelet sertéshusit (mert nem szeretem a marhát) elősütöttem sóval, borssal. Ezt is beletettem a forró mártásba, sóztam, borsoztam, majd jó másfél órát főztem. Jaj, majdnem kifelejtettem, hogy mustárt is tettem bele, 3 teáskanálnyit. Mikor már jól megpuhult a husi, akkor pedig a nagy mumus, rántást kellett csinálnom. Jelentem, még mindig nem tudok:(. Az történt, hogy kis olajba raktam egy púpos evőkanál lisztet, összekevertem, majd felöntöttem még két deci vörösborral, összekevertem ezt is, hááát...szóval olyan állaga lett mint a fagyinak, csak ugye meleg volt. Belekevertem 1 pohár tejfölt, gondolván, úgysem lehet rosszabb. Hát lett. És aztán ez a trutymó ment bele a mártásba. Küzdöttem, küzdöttem, és láss csodát, nem lett csomós. El sem hiszem, hogyan. Azért be kell vallanom, semmi hasonlóságot nem fedeztem fel a régi, nagyon szeretett vadas és e között a cucc között. Ugyanakkor páromnak valamilyen csoda folytán ízlett, és igazából nekem is.
Mondjuk én a zsemlegombócot szeretem amúgy is, szóval nem is a mártás volt a lényeges:). A zsemlegombóc úgy készül nálam, hogy veszek 4 zsemlét és felkockázom. Aztán nagyon apróra felvágok egy kisebb fej vöröshagymát, megpirítom, és megy rá a zsemlére. Ütök még bele két tojást, és olyan 3 dl tejet is öntök bele. Sózom, majd még frissítem egy kis aprított petrezselyemzöldjével. ezt jól összedolgozom, és amennyi lisztet még felvesz, annyit rakok bele. Olyan nyúlós, de még lágynak kell lennie, hogy azért vizes kézzel gombóccá lehessen gyúrni, és lobogó sós vízben kifőzni.
Hát ennyi. Nem egy jó recept, közelébe sem ér a régi, menzás vadasnak, de hát...azért mégiscsak vadas, kissé férfias ízvilággal. Én édesebbre emlékeztem, de nem mertem bele több cukrot tenni, mint egy lapos evőkanállal...tudom, csaltam:$.