2012. augusztus 31., péntek

Blogkóstoló 4. - Naspolyakonyha

Igaz, egy körről véletlenül lemaradtam, de most úgy döntöttem, igenis játszom! Chef Viki volt a háziasszony, és bár igazából augusztus 15 volt a  határidő, a szabadságokra és nyaralásokra tekintettel a határidő kitolódott.
Ennek én azért örültem, mert bár az étel készen volt és fotózva, de nem lett volna időm összehozni egy normális bejegyzést.

Tehát Fortuna Naspolyakonyhát szánta nekem, és hát leteszteltem. Ahogy eddig mindig, most is írnék pár szót, tapasztalatot a blogról pontokba szedve, aztán pedig megosztanám az általam választott receptet.

  • Első kattintásra a blogon egy naspolyából készült ördögszerű lényecske fogad, az én monitoromon nem is látszik más, csak ez. Azért kiderül ám, hogy egy konyhába csöppentünk, hiszen a cím erről tanúskodik, és persze kis iránymutatással is szolgál:  erdőben, kertben, konyhában. (Aprócska észrevétel, hogy nekem kicsit jobban tetszene, ha középre lenne téve a kép, nem balra zárva, de azt hiszem, ez elég szubjektív dolog.)
  • Ahogy lejjebb görgetünk, nagyon otthonos, hangulatos képet látunk, nagyon tetszik az elrendezés, a színek harmonizálnak egymással és a témával is. 
  • A tartalomról első körben annyit, hogy nem megszokott, hanem különleges!!! Friss, szezonális alapanyagok, szokatlan ízkombinációk és kísérletezőkedv jellemzi a blogot, az összes receptben átjön a szerző egészségorientált gondolkodása. 
  • Ide tartozik az is, hogy a blog célközönsége nem a városi karrierista nő, de még azt sem merném állítani, hogy a városi nő. Ez a blog azoknak készült, akik elkötelezettek a friss, házi alapanyagok, a zöldségek és bio táplálkozás iránt, vagy csak szeretnének egészségesen étkezni, akik rendelkeznek kiskerttel vagy falusi nagymamával, akik hisznek a szezonalitás erejében. 
  • Rendben, ez egy kicsit patetikusra sikeredett, de higgyétek el, erről szó sincs. A  szerző írásaiból árad a szeretet, a főzés öröme, és az összes írása melegszívű. Amikor olvastam, szívesen látott vendégként éreztem magam.
Ajánlom mindenkinek akár csak egy bekukkantás erejéig, mert bár ez a konyha elég idegen számomra, vissza fogok térni, hogy kuriózumként néhány ételt és süteményt elkészítsek.

És akkor jöjjön egy recept a blogról:

Én nem szeretem különösebben a palacsintát, de ezt a receptet ki kellett próbálni! Nem csalódtam, isteni, felkerült a képzeletbeli menülistára.
Nem is változtattam rajta sokat, első körben csak annyit, hogy fél adagban csináltam, egy kisebb almával. Persze ettől állandóan leragadt, de végül egy kis liszttel orvosoltam a problémát, és utána tökéletes, ízletes desszert kerekedett belőle. Annyi kis észrevételem van, hogy ha édes almát választunk, akkor kevesebb cukor is elegendő.

A recept eredetiben:
25 dkg túró, 2 tojás, 4 púpos ek. liszt, 1 dl tej, 2 ek. nádcukor, 1 nagyobb alma reszelve, vaj a sütéshez

A tojást szétválasztjuk, a fehérjén kívül összekeverjük a hozzávalókat, a fehérjét felverjük, óvatosan beleforgatjuk a masszába, majd irány a serpenyő. Úgy készítsük, mint az amerikai palacsintát!

Tálalhatjuk mézzel, én rumos cukorsziruppal és friss almával tettem. A képek sajnos nem a legjobbak, mert este készültek, másnapra meg már nem maradt palacsinta. Nézzétek el nekem!










2012. augusztus 22., szerda

Húsgolyók salátával

Tudhattam volna, hogy a férfigyomor nem elégszik meg holmi zöldsalátával köretként, neki kell a rizs, a krumpli, a zöldség csak olyan "savanyúság, saláta". Persze nagyon finom lett így is, de azért elég kínos, ha nem tudod jóllakatni munkában megfáradt párodat. Mindegy, kiengeszteltem más módon, és igazából szerintem maga az étel így volt finom. Szóval közzéteszem, de lányok, okuljatok, és ha elkészítitek, akkor uratoknak és parancsolótoknak legyen legalább egy kis kenyér, vagy bármilyen "rendes" köret csak úgy, mellé!

A saláta egyszerű, paradicsom, paprika, salátalevél, uborka összetépve és kockázva, főtt tojás mellé szeletelve, leöntve fokhagymás öntettel (imádom a Glóbusz salátaönteteket, bevallom, ezt készen veszem).
A fasírtgolyók is roppant egyszerűek: fél kg. darált husiból már istenes adagot lehet készíteni két főre. Szóval a darált husiba belemegy két tojás, három db összecsipkedett és vízben vagy tejben áztatott zsömle, apróra szeletelt vöröshagyma és fokhagyma, só, jó sok bors,  meg aki amilyen fűszert talál otthon és szeret, de ez opcionális. (Pl. majorannával nagyon fincsi.) Ezt az egészet jól összekeverjük. Én nem gondolkodtam előre, és utána kézmosás. Apró kockákat vágtam, ha jól emlékszem, füstölt trappistából, de lehet ez bármilyen más sajt is, ízlés dolga. Feltettem forrni az olajat, aztán a fasírtból gombóckákat csináltam, közepükbe gyúrva a sajtot. Közepes méretűre készítsük a gombócokat, mert a túl nagy nem olyan guszta, a túl kicsiből pedig kifolyik a sajt. A meggyúrt gombócokat panírmorzsába forgattam és a forró olajban kisütöttem. 
A képen látható módon tálaltam. Szerintem nagyon fincsi volt, és nem is került olyan eget rengetően sokba.

2012. augusztus 21., kedd

Csirkemáj rizzsel

Ez a recept még a kolis időkből való:

Szóval akartam én ügyeskedni a konyhában, csak hát rettentő meleg van, és jeges hűsítők jutottak eszembe, például epres-mentás turmix (amihez kéne turmixgép, de nincs), kávéfagyi rummal (amihez meg fagyigép kellene), no meg mindenféle habos-krémes sütik (amihez meg nem ártana sütő). Kezdem nagyon utálni a kolit.
Ezen hiányosságok eléggé el tudják venni az ember kedvét mindenféle alkotástól, de én megembereltem magam, és egész finom ebédet készítettem. Íme:





Nem más, mint máj mindenféle cuccal. Nincs neve, csak összedobtam, de nagyon finom lett. Mindjárt jön a recept is, csak előtte had mondjam el, milyen rémes gyerek voltam, mikor még anya pocakjában éltem. Mert hát milyen szörnyű az a gyerek, aki kívánóssá teszi az egyetlen édesanyját olyan dolgokra, amiket ő ki nem állhat? Anya mindig elmeséli, amikor valahol máj kerül az asztalra, hogy ő életében egyszer ette meg a májat, akkor, amikor terhes volt velem. Jóízűen megvacsorázott belőle. Aztán reggel, bár sosem szokott rosszul lenni, ébredés után visszagondolt arra, mit is vacsizott, és első útja volt kiadni magából az ... hmm... élményt.
Mondhatjátok, hogy ez így egy gasztroblogon nem túl szép történet, de ha belegondoltok, hogy mit meg nem tesz egy anya a gyermekéért, rájöttök, hogy igenis szép történet ez.
És akkor jöjjön a recept:
Két fej főzőhagymát (idei vöröshagyma, csak a boltban így volt kiírva) félbe vágunk és felcsíkozunk. Feltesszük serpenyőben kevés olajon pirulni. Miután már szépen pirult, néhány vékony szelet füstölt-főtt bacon szalonnát szintén felcsíkozunk és azt is beletesszük és még egy kisebb babérlevelet is. Jöhet bele olyan 30 dkg. csirkemáj is, ezt még nem fűszerezzük, különben nem lesz finom omlós. Szóval így sütögetjük lefedve egy rövid ideig, amíg majdnem kész. Akkor megborsozzuk, sózzuk, és teszünk bele 2 ek. vörösborecetet. (Sosem szoktam ilyet használni, Hamburgban persze hogy elcsábultam, egy csomó gasztro cuccot vettem magamnak is, és természetesen, hogy ne legyen könnyű, szinte mindegyik üveges. Majd megmutatom, miket hoztam, de addig nem akarom posztolni, amíg nem adtam át őket a megajándékozandóknak.)
No vissza a recepthez! A fűszerezés után már csak annyi van hátra, hogy készre főzzük, és rizzsel és savanyú uborkával tálaljuk.

2012. augusztus 20., hétfő

Indiai gasztrokalandozás

Mindig is híve voltam az új dolgok kipróbálásának, legyen szó igazából bármiről. Úgy vélem, egyszer át kell élni, hogy el tudjam dönteni, jó-e az nekem, vagy sem. Így vagyok az ételekkel is, annyi minden van, amit szeretnék kipróbálni. Néhány egyszerűbb is [már magyarországi hozzáférés szempontjából], úgymint macaron, békacomb, kagyló, és néhány bonyolultabb is, mint pl. kígyóhús, esetleg nagy madárpók sütve. Csótányt és bogarat mondjuk nem ennék, de nem azért, mert nem vagyok rá kíváncsi, hanem mert van ez az ízeltlábú-fóbiám.
No de nem is ez a lényeg, hanem hogy megkerestek a fűszeráruház.hu-tól, hogy küldenének nekem fűszermintát. (Amúgy az oldal és az ötlet zseniális, érdemes oda benézni.)Választhattam, hogy melyik nemzet konyhájának mintafűszereit kérjem, volt olasz, kínai, arab, stb. Hát engem az indiai vonzott legjobban. Miután elküldtem a válasz e-mailt, elbizonytalanodtam, hogy vajon jól választottam-e, hisz még sosem próbáltam azt az ízvilágot, a curryt is csak hírből ismerem. Hát, fogtam magam, hogy legalább szokjam, vagy kicsit közelebb hozzam az ízeket, keresgéltem kicsit neten, mit is lehetne. Aztán abbahagytam, mert rájöttem, hogy szegény ember vízzel főz, én meg azzal, ami épp van otthon. Meg már hallottam, hogy van ilyen, hogy ananászos csirke. Úgyis átvisszük ismerősökhöz, ott meg bármi is az, egyetemistáknál minden elfogy előbb-utóbb, szóval nyugodtan kísérletezhetek. Hát, a végeredmény szerintem nagyon finom, kicsit érdekes és szokatlan lett.
Kevés olajon megpirítottam egy kisebb darab hagymát apróra vágva. Eztán az apróra vágott csirkemellet (egy nagyobb darab volt) beleforgattam, sóztam és jól megborsoztam, majd fehérre pirítottam. Rádobtam azt hiszem, két teáskanál curryt, szép sárga lett. Majd ráöntöttem egy konzerv kockázott ananászt, és annak a  levét (igaz, csak a felét, mert a másik felét megittam). kis vízzel még megtoldottam, fedőt tettem rá, levettem takarékra, és kb. fél órán keresztül még pároltam. Rizzsel tálaltam, pontosabban csomagoltam el.

2012. augusztus 17., péntek

Tiramisu


Egy hosszú és katasztrofálisan ügyetlen nap után úgy döntöttem, nem szenvedek tovább, inkább megyek kedves barátnőmhöz, és készítünk valami finomat, mert hát főzni legalább tudok. Ezt a délután folyamán többszörösen sikerült megcáfolnom ilyen kis apróságokkal, hogy pl. a hűtőben kerestem a kristálycukrot, vagy hogy a 6 tojásból hármat nem tudtam szétválasztani, és mind a három sárgáját úgy kellett kihalászni a fehérjéből, és imádkozni, hogy ne repedjen meg a hártya. Nem is értem, hogy sikerült végül mégis elkészíteni a sütit.
Egyébként ciki-nem ciki, de én, ha tiramisut készítek, mindig a Szarvasi mascarponet veszem (ma majdnem sikerült mozzarellát helyette), mert a doboz belsejében lévő recept nekem nagyon bevált. Igaz, elég drága aszerint készíteni, de szerintem megéri. Rögtön dupla adagnak álltunk neki Vikivel, és csak annyi változtatást végeztünk, hogy vaníliás cukor helyett vaníliát tettünk bele, - ennek még jelentősége lesz ebben a bejegyzésben - és mivel erre ment el az összes pénz, csak egy fél dl.-es rumot vettünk.
Akkor a recept, dupla adaggal, amiből nekünk 3,5 l-es edény (pontosabban, mivel "feleztünk", ezért egy 2 és egy másfél)  tiramisu lett. 
6 tojást ügyesen szétválasztunk, majd a sárgáját jó habosra verjük 4 ek. cukorral. Mindeközben főzünk egy jó erős kávét. Ha kész van a tojásos cukros kemény hab, akkor beletesszük az alkoholt, esetünkben rumot, mert az fincsi, a konyak meg nem (ez a mi ízlésünk, szóval bármikor felülbírálható), a vaníliarúd kikapart belsejét és az 500 g-os mascarponet és jó sokáig verjük tovább habverővel. Tényleg kicsit keményebb lesz, bár én elsőre nem hittem el. Miután végeztünk, mehet a hűtőbe, amíg felverjük a fehérjét. Miután ez is kész, óvatosan összeforgatjuk, majd vissza a hűtőbe. Közben a kávét Viki összekeverte a maradék kis rummal, meg tejjel, meg a biztonság kedvéért meg is cukrozta (összesen, fele kávé-fele tej aránnyal kb. 6 dl lett, de ez soknak bizonyult). Kezdődhetett az összerakás, amihez jó sok babapiskótát vettünk, Tescósból 3 csomagot, de hát úgy voltam vele, hogy inkább legyen több, mint nem elég. Persze kb. 3 db. maradt meg. Tehát a piskóta a kávéba és lerak egy rétegben egy négyszögletes edény aljára. Aztán ezt borítjuk krémmel, majd egy réteg szitált cukrozatlan kakaó. És itt légy kreatív, ha nincs szűrőd: a szűrős teatojás sokkal könnyebben kezelhető, pontosabb, és szerintem mókásabb is. Aztán újra a kávés piskóta, a krém, és a tetejére is kakaó. Majd az egész megy a hűtőbe. Így néz ki:

2012. augusztus 16., csütörtök

Rántott leves

Nagyon furcsa számomra, de a régi blogomon ez volt az egyik legnépszerűbb recept. Most, hogy belegondolok, tényleg nagyon egyszerű, finom, gyors, gyógyító hatású, szóval lehet, hogy nem kéne ennyire meglepettnek lennem:)!

Másnaposságra, menzán, náthásan, vagy ha csak nem kívánunk semmi tartalmasat, de enni kell: igen, kiskorunk utált, ma hirtelen nagyon megkívánt rántott leveséről beszélek.
Olajon pirított lisztet (azaz rántást) készítünk, beleteszünk másfél teáskanál egész köménymagot, pirítjuk picit, majd levesszük a lángról, beleteszünk egy teáskanál pirospaprikát, összekeverjük, felengedjük vízzel (kb. 1,5 l), majd visszatesszük a lángra, ízlés szerint sózzuk, majd felforraljuk. Ha gyerekeknek tálaljuk, akkor szűrjük le, mert a köménymag elég ijesztő a számukra. Forrón tálaljuk bögrében, vagy leveses tálban levesgyönggyel!

2012. augusztus 15., szerda

Danci féle szendvicskrém

Amikor már elég a húsból, nem akarsz levest sem, vacsora kéne, akkor eljött a finomabbnál finomabb szendvicskrémek ideje. Az alap természetesen pirítós, a Lidlis féle vajas toast kenyér a legjobb, ha nem számítanak a kalóriák, de lehet mindenféle más kenyér is, a képen pl. sokmagvas toast szerepel.. Erre pedig kenhetünk és szeletelhetünk bármit.
A mai vacsi hozzávalói:
2-3 nagyobb darab sárgarépa (lereszelve) (1 rész)
ránézésre ugyanannyi, azaz 1 rész füstölt sajt (szintén lereszelve)
1 rész trappista sajt (ugyancsak lereszelve)
ízlés szerint pár gerezd fokhagyma (a változatosság kedvéért nyomva vagy reszelve)
ízlés szerint bors, só
és mindezt összekeverjük tartármártással (egyszerűen: majonéz+tejföl+só+bors+mustár+cukor, bonyolultan: 1 tojás sárgájához lassan keverjük hozzá az étolajat, majd a fentebb leírtak alapján ízesítjük)
Az így kapott nagyon finom krémet a friss pirítósra kenjük, és a lehető legjóízűbben fogyasztjuk!


2012. augusztus 14., kedd

Madártej

Először is szétválasztottam 5 tojást. A sárgáját kikevertem jó habosra habverővel 150 g cukorral (ami nekem így nagyon édes, de igazából mások szerint pont jó. Minden esetre legközelebb csak 100 g-ot teszek majd bele.) és belekapartam a vanília belsejét. A mozdulatot még gyakorolnom kell, az egyszer biztos. A megmaradt vaníliarudat meg beleraktam egy befőttesüveg cukorba, és most kíváncsian várom, hogy valóban vaníliáscukor lesz-e a végeredmény. Közben feltettem takarékon melegedni egy liter tejet. Mikor már forró volt, de nem bugyogott, beleöntöttem a tojásos cukros cuccot. Elkevertem, majd felforraltam. Közben (mert mindent közben csinálok, egyszerűen univerzális vagyok:)) forraltam vizet, és felvertem a tojásfehérjét egy csipet sóval jó keményre. A lobogó vízbe vizes kanállal izéket (gombóc szerű szabálytalan formákat) szaggattam, és kevés ideig egyik, majd másik oldalát gőzöltem. Utána kivettem, és a már kész madártejbe raktam. Vannak, akik megspórolják a forró vizes  mókát, de anya vízzel csinálja, szóval én is. Tudom, ez egy fura érv, de ezzel kell beérnetek. Így viszont nagyon szép felhőcskék keletkeztek. Elégedett is voltam magammal. Jah és melegen számomra szörnyen émelyítő volt ettől a rengeteg cukortól, de hidegen egyszerűen isteni. Csak kicsit édes, de most pont ez kell!

2012. augusztus 13., hétfő

Februári szülinap

Húgom és öcsém ikrek. Bár szinte semmiben nem hasonlítanak egymásra, az ízlésvilágukat is beleértve: öcsém imádja az édességet, illetve a hízlalós kajákat, húgom az egészség megszállottja, és ha teheti, akkor az édességek és sütemények terén is válogat, vagy épp csak hogy megkóstolja azokat, leszámítva talán csak a csokit.
Most is csak azért utaztam haza - persze ez a csak azért enyhe túlzás, hiszen köszönteni mindenképp mentem volna - hogy elkészítsek neki egy könnyed, nyári, nem túl hízlaló narancstortát. Tudom, lassan lehet élni a gyanúperrel, hogy csak narancsos tortákat tudok készíteni, de igazából csak nagyon szeretjük ezt a gyümölcsöt.
Tehát a torta:

Egy kerek tortaformában megsütünk egy lap piskótát (ez lehet vizes piskóta is, de az egyszerűbb és hagyományosabb 3 tojás, 3 ek. liszt, 3 ek. cukor is megteszi). Miután kihűlt a lap, visszahelyezzük a tortaformába, majd a széleit körbe rakjuk babapiskótával. Kicsit nekem össze kellett nyomni a tésztát, mert hűlés közben nem ment össze eléggé. Tehát, miután körberaktuk a formát, nekiállhatunk a krémnek: leturmixolunk kettő vagy három savanykásabb, a héjától és a fehér rétegtől gondosan megtisztított narancsot 2 ek. (ez lehet ízlés szerint több vagy kevesebb is) citromlével, egy pohár natúr joghurttal és 2 lapos ek. (ez is lehet ízlés szerint több vagy kevesebb) porcukorral.  Ezután felverünk fél liter tejszínhabot, miközben egy csomag zselatint (biztos ami biztos alapon) felforralunk 1 dl. vízben. Mikor minden hozzávaló készenlétben leledzik, akkor összekeverjük őket, majd a babapiskótával kirakott tortaformába öntjük. Hűtőben 2 óra alatt biztosan megdermed, utána narancsokkal borítjuk.





Azért azt is el kell mondanom, hogy még hugi ezt a tortát, és 18 éves szülinapos lévén aktnaptárat és bacardi breezert kapott, (öcskös ugyancsak), azért öcsém tortája kissé profibbra sikerült, anya Charlotte tortát sütött [recept előbb-utóbb olvasható lesz a tecasut.blogspot.com-on]. Íme a kettő egymás mellett:

2012. augusztus 12., vasárnap

Rendez-vous Monsieur Tarte Tatinnal

Ez a románc is úgy kezdődött, mint egy rossz romantikus vígjáték. Egy televíziós műsorban láttam meg Őt először, francia eleganciája, arisztokratikus egyszerűsége rögtön magával ragadott. Aznap este csak rá tudtam gondolni, talán még mintha az egyik álmomban is szerepelt volna. Reggelre aztán úgy éreztem, én sajnos nem vagyok az ő esete, nem vagyok elég különc, elég ínyenc - ha értitek, mire gondolok. Szerettem volna megfeledkezni róla, ám attól a naptól kezdve lépten-nyomon összefutottunk, persze nem személyesen. Néha mások beszéltek róla elismerően, hol egyenesen róla szóltak a televíziós műsorok, sőt egyszer-egyszer megfordult azokon a helyeken, amiket én is gyakran látogatok. Bevallom, vonzott a titokzatossága, és az az őszinte báj, amit sugárzott. Olyan volt számomra, mint egy ismeretlen ismerős, akit mintha ezer éve ismernél, ám tudod róla, tartogathat még meglepetést. Úgy éreztem, találkoznom kell vele, de még nem volt itt az ideje.
Végül a sors úgy akarta, hogy mégis találkozzunk. Más nők is dicsérték már nekem, mondták, mindenképpen megér egy találkát, de végül Maimoni véleménye volt az - mikor "vendégségben" jártam nála, akkor mutatta be nekem őt amolyan virtuális módon -  mely alapján eldöntöttem, nem halogathatom tovább, ezért igent mondtam, és megbeszéltünk egy randevút, amire tegnapelőtt este került sor.
Hát...az összbenyomás: csalódottság. Tipikus vakrandi, ahol az ember mindent beleképzel a partnerbe, majd mikor ténylegesen találkoznak, egyszerűen kiábrándul.
Kedves Tarte Tatin! Úgy érzem, bár örülök, hogy személyesen is megismerhettelek, de  véleményem szerint nem lesz második találkozás. Egyszerűen nem izzott fel a szikra, és már az első kontaktusunkkor rájöttem, m nem illünk össze. Mivel tudom, sok nőt boldoggá tettél már, ezért maradok őszinte tisztelettel:
Lina







Azért, ha te, kedves olvasóm, szeretnéd megismerni, íme az elérhetőség:


A 15 dkg lisztet, a 1,5 evőkanál cukrot, az 1 kávéskanál sót, a 7,5 dkg hideg vajat vagy margarint, a 2 evőkanál olajat és a 3-5 ek hideg vizet összegyúrjuk, majd fóliába csavarva hűtőbe tesszük. 
A töltelék elkészítése: 15 dkg cukrot karamellizálunk olyan serpenyőben, amit be lehet majd tenni a sütőbe, majd beletesszük a 7 dkg vajat és összemelegítjük. Ezek után beletesszük a 4 nagyobb meghámozott és felkockázott almát, belefacsarjuk egy citrom levét, majd összekompótáljuk. Ez kb. 25 perc, addig főzzük, amíg el nem fő az alma leve. Ezek után jön a csavar. Mivel ez egy vérbeli Tarte Tatin, úgy folytatjuk, hogy a tésztát kivesszük a hűtőből, kinyújtjuk akkorára, mint a serpenyő, majd rátesszük a töltelékre, a széleinél benyomkodjuk, a tetejét megböködjük villával, majd betesszük a sütőbe. Kb. 30 percet közepes hőfokon sütjük. Mikor már szép piros a tészta, kivesszük és egy tálra fordítjuk. Ha esetleg a töltelék a serpenyő alján marad, kikanalazzuk és rásimítjuk a tésztára. Kicsit hűlni hagyjuk, majd megkóstoljuk. 
Azt mondják, egy nő az első csókból el tudja dönteni, hogy egy férfival szeretne-e komolyabb kapcsolatot. Hölgyeim, sok sikert!

2012. augusztus 11., szombat

Tárkonyos raguleves

A leves tehát úgy készült, hogy 40 dkg. pulykahusit felszeleteltünk.Meg persze előkészítjük a többi zöldséget, azaz karikázzuk a sárgarépát (1 nagyobb, vagy több kisebb, ízlés szerint) és petrezselymet (1 db.), a gombát megtisztítjuk és felkockázzuk (kis dobozos gomba, sajnos pontos mennyiséget nem tudok, olyan 4-5 fej), egy kisebb fej vöröshagymát is megpucolunk és előkészítjük a cukorborsót (olyan teásbögrényit). Kevés olajon vagy margarinon feltesszük a répákat és a hagymát egészben a tűzre. Miután kicsi színt engedett, hozzákeverjük a husit, és félkészre pirítjuk. Közben ne felejtkezzünk meg a fűszerezésről: só, bors, és vagy vegeta, vagy leveskocka, amit nem szabad sajnálni, én kettő-hármat bele szoktam tenni, persze ebből a mennyiségből hatalmas adag lesz. Ezek után a gomba következik, végül pedig, miután az is megpuhult, mehet bele a cukorborsó. Pár perc, és felönthetjük vízzel. Megvárjuk, amíg rottyanik egyet, majd nokedlitésztát szaggatunk bele, kicsit hagyjuk, hogy főljön, végül takarékra tesszük. (Ha esetleg forráskor habzik, a habot leszedjük.) Belekeverünk egy két decis tejszínt (lehet helyettesíteni tejföllel is, de tejszínnel finomabb lesz a végeredmény, és hogy ne csapja ki a tejszínt, használjuk a hőkiegyenlítés módszerét, azaz vegyünk ki egy kicsit a forró levesből, ahhoz keverjük hozzá, és csak ez után rakjuk a levesbe.) Jöhet a végső ízesítés, egy kevés citromlé, és mustár, ami pikánssá teszi, ennek mennyisége ízlés dolga, ki kell kísérletezni. Végül beledobom a petrezselyem zöldjét és a tárkonyt, Megint rottyantok rajta és kész is az isteni leves.

2012. augusztus 10., péntek

Őzpörkölt dödöllével

Nagybátyám adott ajándékba egy kiló őzhúst, adta magát, hogy őzpörköltet kellene csinálni, mert azzal sok ember jól lakik, főleg ha jó kis zalai dödöllével tálaljuk.
Ne kérdezzétek, milyen husi volt, mert fogalmam sincs, azon kívül, hogy szép sötét színű kockákra vagdosta nagymamám, amin alig volt zsír, illetve néhány csontos rész is volt benne, amiket én bordának néztem, no meg egy gerinc-szerű csontképződmény is. Lehet, hogy nyak? A lényeg a lényeg, olyan egy kiló volt összesen.
Jó sűrű szaftot szerettem volna, úgyhogy először is fogtam két nagy fej vöröshagymát, felapróztattam egy vállalkozó szellemű fiatalemberrel, és két ek. zsíron (nem olajon!) elkezdtem pirítani. Majd miután megpirult, megszórtam őrölt pirospaprikával (úgy másfél evőkanállal biztos tettem bele). Ez után belekevertem a felolvasztott husit. Miután kicsit megpirult (azaz változott a színe), hozzákevertem egy apróra vágott paprikát és egy hámozott és felkockázott paradicsomot. [Tudtátok, hogy vannak, akik forró olajban megmerítve hámoznak paradicsomot? Láttam a TV-ben. Szerintem a forró víz sokkal klasszabb!] Még mindig a szaft sűrítésén fáradozva reszeltem bele egy sárgarépát és egy fehérrépát is, sóztam, borsoztam, és engedve a nyomásnak egy kis sótlan ételízesítő fűszerkeveréket is tettem bele, de most már inkább kihagynám ezt a lépést, ugyanis teljesen felesleges. Tehát a zöldséges saját levében pároltam kicsit a cuccost, aztán meg felöntöttem négy deci vörösborral. A maradékot megittam:). Így fődögélt a pörkölt takarék lángon két órán keresztül, mígnem a hús puhasága alapján késznek nem ítéltetett. Ha esetleg elpárologna a bor, lehet még önteni, de persze ha megittuk a maradékot, akkor a víz is megteszi majd helyettesítőnek.
A pörkölt elkészült, már csak a dödölle hiányzott. Tapasztalataim alapján (meg mert anya azt mondta) gyenge vagyok a nehezebb fizikai munkát igénylő konyhai feladatokhoz, tehát eszközként a lábos mellé nem fakanalat, hanem a habverő dagasztó tartozékát - azt a csavaros izét - választottam. Körülbelül egy - másfél kiló krumplit megfőztem a szokásosnál sósabb vízben, majd leöntöttem róla a főzővizet, de csak annyit, hogy a maradék pont ellepje. Takarék lángra tettem, majd belekevertem úgy fél kiló lisztet a dagasztóval. Utólag elgondolkodtam rajta, hogy jobb lett volna magasabb falú lábost választani, mondjuk fazekat, mert így a konyha csupa liszt lett, és a forró krumpli fröcsögése sem volt túl simogató érzés. A lisztet egyébként nem kell sajnálni, minél több megy bele, annál jobban összeáll majd a tészta. Akkor lesz jó, ha nagyon nehezen keverhető (értsd: a fakanál meg sem mozdul benne), kicsit  nyúlós karamell állagú, ízre nem túl krumplis masszát kapunk. Utolsó lépésként serpenyőbe a forró olajba tépkedem a masszát és megpirítom. A végeredménnyel mindenki elégedett volt. íme:

2012. augusztus 9., csütörtök

Gyöngyi mennyországa

Ezt a tortát anya kedvenc barátnője, Gyöngyi készítette egyszer, mikor vendégségben voltunk nála. Innen való a név is, hiszen fantasztikusan finom, nincs vele sok macera, és még sütést sem igényel. Az eredeti neve talán négy emelet mennyország
A hozzávalók listája sem túl hosszú. (1 csomag Győri édes kakaós keksz, 15 dkg. háztartási keksz, 5 dkg.margarin, 25 dkg túró, 5 dl. Hulala!, 0.6 dl. tej, 2 csomag vaníliapuding, 3 ek. kristálycukor, porcukor ízlés szerint, 1 tábla tejcsoki, citromhéj)
Kell hozzá egy kör alakú tortaforma, amibe emeleteket fogunk belesimítani a következő sorrendben:

  • egy zacskó (18 dkg. Győri édes) kakaós keksz ledarálva, 2,5 dkg. margarinnal és némi tejjel összegyúrva. Csak annyi tej kell bele, hogy masszává álljon. Ezt belenyomkodjuk a tortaformába.
  • 15 dkg. háztartási keksz ledarálva, 2,5 dkg. margarinnal és némi tejjel összegyúrva, édesszájúaknak ízlés szerint lehet bele tenni egy kis porcukrot is. Az eljárás ugyanaz, mint az előző rétegnél, ezt is belenyomkodjuk a formába. 
  • a 25 dkg. túrót 1,5 dl. tejszínhabbal (tehát felvert tejszínnel), némi citromhéjjal és ízlés szerint porcukorral összekeverjük, majd rásimítjuk a kekszes rétegre. 
  • a két csomag vaníliapudingot felfőzzük a maradék tejjel és a három evőkanál cukorral, majd megvárjuk, míg kihűl, és aztán rákenhetjük a túrós emeletre. Hűlés közben kevergessük. Ha a főzést meg akarjuk spórolni, akkor lehet használni Gála kikeverős pudingot is. Az úgyis hideg alapból. 
  • A megmaradt tejszínhabot (mert ugye felvertük azt a fél litert egyben, és úgyis csak találomra mértük ki előzőleg a másfél decit) rákenjük a vaníliapudingra. Itt lehet habnyomót is használni. 
  • A csokiból ízlés szerint reszelünk a torta tetejére. 
Mikor ezzel is készen vagyunk, pár órára (nálam egész éjszakát töltött hűvösön) a hűtőbe tesszük, hogy megdermedjen. Mielőtt tálalnánk, vágjuk körbe a szélénél, nehogy a formához ragadva boruljon az egész koncepció.
Ilyen lesz:

2012. augusztus 8., szerda

Sajtos fasírozott vajas burgonyával és paradicsomsalátával

A húst ugyanúgy készítjük, mint egy sima fasírtot: fél kiló darált húst összekeverünk két áztatott zsemlével, kb. egy evőkanál őrölt pirospaprikával, egy apróra vágott vöröshagymával, pár gerezd fokhagymával (szintén nagyon apróra vágva), sózzuk, borsozzuk, majorannát is tehetünk bele, és ne felejtsük ki a kötőanyagot, a két tojást se, nekem majdnem sikerült. egy jénait kizsírozunk, majd zsemlemorzsával is bebiztosítjuk, hogy ne éghessen oda. A felét a masszának a tálba tesszük, majd fél ujjnyi szeletekre vágott füstölt sajtszeletekkel borítjuk. Ezután rátesszük a massza másik felét, megkenjük tojással és mehet a sütőbe körülbelül egy órára.
Ehhez készítjük el újburgonyából a köretet. A kb. fél kiló burgonyát vékony karikákra vágjuk, majd mint a rakott krumplit, egy hőálló, kivajazott edénybe tesszük. Leöntjük a kb. másfél deci tejből és fél kocka olvasztott vajból, sóból és borsból álló öntettel, befedjük alufóliával és kicsit kevesebb, mint  húsz perc alatt készre sütjük. A sütés felénél levehetjük a fóliát, hogy a felesleges tej elpárologjon.
A saláta pedig egyszerű, ecetes lét készítünk (1,5 dl. ecet és 1 l. víz víz), ízesítjük kis sóval (teáskanál), sok cukorral  (3 evőkanál) szeletelünk bele paradicsomot, belerakunk egy előre felkarikázott és lesózott hagymát és  a végén beleszelünk egy kis petrezselyemzöldet. ÉÉÉs ennyi, nem túl bonyolult, de nagyon finom:).

2012. augusztus 7., kedd

Ha végre itt a nyár...

...akkor illik halat enni, minden mennyiségben. A strandon hekket, otthon meg zöldfűszereset. Ugyanakkor ha reggelire szeretnénk valami tartalmasat és finomat, vagy vacsira készíteni egyszerű és gyors, mindenki által szeretett valamit, akkor a halkrém a legideálisabb választás, igaz, elfogult vagyok.
A legegyszerűbb választás az olajos halat összetörni, összekeverni margarinnal és ízesíteni citromlével. No én ezt kicsit változatosabban szerettem volna készíteni, ezért eleve egy füstölt olajos halkonzervet (hering) vettem. Természetesen tettem bele citromlét ízesítésképpen, de a margarint fél kocka vajra cseréltem. Tettem bele még tartármártást (kukoricasalátából maradt egy kicsi vissza), egy kis majorannát, sót, borsot. Igazán fincsi, de a bátrabbak bolondíthatják egy kis májkrémmel is. Én most nem tettem, a végeredményhez viszont nagyban hozzájárult a friss snidling is. Íme:

2012. augusztus 6., hétfő

Paradicsomos karaj

Ez volt az egyik kedvenc receptem a régi blogról. Nagyon egyszerű, és annyira jól nézett ki...pont mint amennyire finom is volt:). Egy naptárban látott kép inspirálta a receptet:



 A husit (disznókaraj szeletelve) bedörzsöltem szárnyasfűszerrel és elősütöttem. Az olajban megpirítottam két vöröshagymát karikázva, beleszeltem 6 gerezd fokhagymát 5 paradicsomot és egy piros kaliforniai paprikát. Mikor a paradicsom már mártásosodott, beleraktam egy lapos evőkanál cukrot, borsoztam, sóztam, és dobtam rá egy kis majorannát. Visszatettem bele az elősütött 4 szelet húst és amíg teljesen meg nem puhult a husi, addig fedő alatt pároltam. mikor majdnem kész volt, aprítottam bele egy kis zöldségzöldet. Hasábkrumplival tálaltam.

2012. augusztus 5., vasárnap

Tavaszi újburgonyaleves gombával

Mi van akkor, ha valaki nagyon nem szereti a leveskockát? Találkoztatok már olyannal, aki nem hajlandó használni, mert egészségtelen és fúj és jaj?
Persze ez egyéni passzió, amitől nem dől össze a világ, mert ugye nagymamáink is anélkül készítették a finomabbnál finomabb étkeket, tehát ez alapjában véve nem hiba. De ha már egyszer ragaszkodik az ember ahhoz, hogy mesterséges anyagok nélkül is ehető, sőt mi több, ízletes  legyen a leves, akkor annak egyetlen módja az, ha nem spóroljuk ki a fűszereket. Nem hiába nem tudok mennyiséget mondani több hozzávalóhoz sem, a titok ennél sokkal elvontabb: ízlés szerint, érzéssel! És ez azt jelenti, hogy nem spórolom ki a sót, mert attól félek, hogy elsózom, bőven teszek paprikát, ha szép színt szeretnék, ugyanakkor figyelek arra, hogy ne kerüljön bele annyi tejföl - bármennyire is szeretem - hogy az az összhatás rovására menjen.
Ettől függetlenül én jó barátomnak tartom a leveskockát, mert szinte bármilyen ételbe használható, és kiemeli az ízeket. Ráadásul annyi mérget megeszünk, nehogy már ettől a kicsitől javuljon meg a világ...



Kevés olajon felteszünk pirítani egy vöröshagymát majd ebbe párolni néhány karikára szeletelt sárga és fehérrépát. Mehet bele a gomba (lehet erdei is, attól csak finomabb, persze ilyen esetben győződjünk meg róla szakember segítségével, hogy biztosan ehető gombát használunk), ízlés szerint só, egész bors, pirospaprika, és bevallom töredelmesen, benne van egy húsleves kocka is. Mikor már félig kész, felöntjük vízzel, és mikor már forró a víz, beleteszünk kb. négy darab újburgonyát (krumplit:)) szeletelve. Miközben fől, megkóstoljuk, utóízesítjük a már említett fűszerekkel, és ha ezzel megvagyunk, akkor hozzákeverjük a tejfölt. Célszerű előtte kicsit a forró léből kivenni, és azzal csomómentesre keverni, így nem lesz darabos és nem csapódik ki a tejföl.

2012. augusztus 4., szombat

Amerikai palacsinta banánnal

Finom hideg desszert a meleg napokra.
Az amerikai palacsinta tésztája egyszerű, és nem sokban különbözik a miénktől:
Két bögre lisztet, egy sütőport, két tojás sárgáját, két evőkanál vajat (vagy margarint), másfél bögre tejet és mivel édesszájú vagyok, ezért a csipet só mellett egy vaníliás cukrot és pici porcukrot is tettem bele. Ezeket összekevertem, majd a tojások fehérjét felverve a tésztába forgattam. Így a palacsintánál kicsit sűrűbb, a nokedlinél kicsit hígabb masszát kaptam. A sütés titka, hogy teflon serpenyőben süssük, és csak az első alá tegyünk egy pár csepp olajat, illetve a serpenyő se nagyon forró, se langyos ne legyen.
A krémet magam kreáltam:
Egy citrom felének lereszelt héja, a citrom húsa felkockázva, két banán felszeletelve a fagyasztóba került, körülbelül a krém elkészítése előtt egy órával. Azért ennyivel, mert nem kell, hogy kőkemény legyen, elég, ha kezd fagyni. Közben olyan 4 dl. tejszínt felvertem. Ebbe tettem a félig fagyott gyümölcsöt, porcukrot (ízlés szerint), és botmixerrel egymásba törtem a gyümölcsöket a tejszínnel. Így egy majdnem fagyi állagú krémet kaptam. Mivel egy egész citrom benne volt, kissé savanykás lett a krém, ezért tálaláskor szeletelt banánnal szelídítettem. Rácsurgattam a csokiöntetet (ez bolti, de olvasztott vajas tejszínes csokival jobb lett volna) és tortadarával szórtam. Hát nem egy fogyókúrás étel, de legalább hűsítően finom.

2012. augusztus 3., péntek

Egészséges és finom


Husi:
2 csirkemell nagyobb kockákra vágva, sózva, borsozva (nagyon finom a fűszermalmos színesborssal) ízlés szerint, leöntve egy kis olívaolajjal. Körülbelül 20 percig állni hagyjuk. Majd kevés forró olívaolajon megpirítjuk egy kicsit, és amikor kifehéredett, akkor hozzáöntünk körülbelül 1-1,5 dl. fehérbort, lefedjük és pároljuk. 

Meleg saláta: 
Felkockázunk egy cukkinit, egy padlizsánt, 4-5 nagyobb fej gombát és a boltban is kapható, de otthon is elkészíthető fokhagymás-zöldfűszeres fűszervajon megpároljuk.

Hideg saláta: 
3 fej paradicsomot, egy csomag kis mozzarellát és fél fej salátát felvágunk és összekeverjük bazsalikommal, némi oregánóval, kis sóval és öntünk rá egy kis olívaolajat.


 

2012. augusztus 2., csütörtök

Fiáker étterem - Pécs

Ez is egy régebbi bejegyzés, de jobban passzolt ide, az "Erre jártam" témába, hiszen itt tudom megmutatni nektek azokat a helyeket, ahol jól éreztem magam, legyen az  étterem, cukrászda, város, vagy egy egyszerű házibuli. Remélem, érdekesnek, hasznosnak találjátok ezt a menüpontot is, és találtok ötleteket a jövőre nézve.


Nekem nem volt sosem éttermes ballagásom. Nagy a család, és anya és mama is nagyon jól főz, meg hát étteremben enni drága, így mindig az otthoni ünneplést választottuk, és ezek a családi összejövetelek és papírünneplések mindig nagyon jól sikerültek. Ugyanakkor úgy voltam vele, hogy diplomaosztómra szeretnék végre én is étteremben enni, szeretném, ha nem anyának kellene sürögnie. És persze szeretném én kiválasztani az a nem túl drága, ugyanakkor hangulatos éttermet. Pécsett a Felsőmalom utcában van egy étterem, egyik kedvencem, a Fiáker! Neten utána lehet nézni, bár a honlap szerintem szörnyű, mert a design nem ad vissza semmit a hangulatból, az étlap hiányos, csak a menüt frissítik. Ugyanakkor a hely maga rém hangulatos! Kicsit pince feeling, ólomüveg ablakok, festmények és kreatív dekoráció a falon, van kétszemélyes asztalokkal sorba rakott folyosó, ami gyakorlatilag a romantikázós terem és nagyobb társaságnak való asztalok is. Persze maga az étterem nem túl nagy, ugyanakkor nem túl drága, ráadásul hétköznap déltől háromig, vagy a készlet erejéig menüztetés is folyik. Ilyenkor tömve van az étterem, de ez ne tántorítson el benneteket! A kiszolgálás gyors, udvarias, fiatalos. És az adagok rettentő nagyok és laktatóak, sőőőt finomak! Egy kis ízelítő az A'la Carte-ról, amit az én kis családom evett a diplomaosztómon:
Kapros csirke, rizi-bizi


Rántott camembert, hasábburgonya, áfonyalekvár


Kapros túróval töltött husi, rösztiburgonyával


Ez pedig valami csípős-tejfölös szelet husi volt, szintén rösztiburgonyával, amit öcsém evett.
 A képek szerintem magukért beszélnek!Ha Pécsett jártok és betértek ide, írjátok meg nekem a tapasztalataitokat!

2012. augusztus 1., szerda

Gyümölcstorta

Készíts négy tojásból piskótát! Felesleges szétválasztani a fehérjét a sárgájától, csak törd fel és rakd a tálba, amiben már ott figyel a négy kanál kristálycukor! Ha elég magas fordulatszámon forog a habverőd, akkor nem lesz gond azzal, hogy kemény habbá verd a tál tartalmát. Mikor úgy ítéled, jó lesz, jöhet bele a négy kanál liszt is, ezt óvatosan, de azért alaposan keverd bele a masszába. Ha ügyes voltál és nem tört össze a hab, akkor még sütőpor sem kell bele. Aztán, mikor észrevetted, hogy elfelejtetted kimargarinozni és belisztezni a formát, akkor a lehető leggyorsabban pótold, öntsd bele a tésztát és mehet a sütőbe.Mivel úgyis a sütő érzése szerint fog sülni, néha ellenőrizd, nem égett-e oda, majd ha a hústűre, amit beleszúrsz, nem ragad cucc, és a süti színe is olyan kellemesen elpirult, akkor vedd ki és várd meg, amíg meghűl.
Közben főzz meg egy pudingot a használati utasítás szerint! Én epreset csináltam, szigorúan három és fél kanál cukorral. Ezt is hűtsd le, majd kend a piskótára! Szeleteld rá az epret, vagy más gyümölcsöt. Most jön a legnehezebb rész, a gyümölcskocsonya. Nagyon finom előre ízesített gyümölcskocsonya alapot lehet kapni az üzletekben, elvileg nagyon egyszerű is, csak hát ugye miután három deci vízzel felforraltad, utána rá kéne öntened a torta tetejére. De annak a fránya kocsonyának lelkivilága van. Nem ám csak úgy parancsszóra, egyenletesen dermed meg. Az túl szép lenne. Szóval próbálkozz, gyakorold, de megnyugtatlak, nem fog egyenletesre sikerülni. Sebaj, az íze úgyis kárpótol majd, és úgysem lesz meg sokáig, hogy nézegetni kelljen.