Németes reggeli - Ruszlisaláta

Párom Hamburgban evett ruszliból készült ételt, és nagyon ízlett neki. Úgy gondoltam, én is nekiveselkedek, és keresek valami izgalmas receptet az interneten, mert a ruszlit szeretem, de úgy magában elég intenzív íze van. Hát, mondanom sem kell, rengeteg leírást találtam magyarul arról, hogy hogyan készítsük el a ruszlit házilag, de aztán hogy a kész ruszlit hogyan használjuk fel, arról szinte semmi. Párom azt mondta megkérdezi a német kollegákat, de mire megérkezett a válasz, nekem már készen volt a tervem a saját kis salátámra, ami egyszerű volt ugyan, de finomnak ígérkezett, és hát ki mondta, hogy jót csak iszonyú bonyolult dolgokból lehet kihozni?

Fogtam 5 db közepes burgonyát, amit héjában sós vízben megfőztem. Három tojást is keményre főztem. Megpucoltam őket és felkarikázva egy tálba tettem. A Ruszlit (Bismarck) és a hagymát lecsöpögtettem, a ruszlit felcsíkoztam, és az is ment a salátába. Sóztam, borsoztam, végül pedig tartármártást készítettem és leöntöttem az egészet, összekevertem és folpackkal lefedtem. Egy fél napot és egy éjszakát pihent a hűtőben és utána volt igazán finom. Pirítóssal és gyümölcsteával tálaltam. Nem utoljára készült nálunk ez az étel, és valószínűleg a ruszli is többször fog az asztalra kerülni.

Frissítés:
A ruszli kérem szépen hagymával eltett savanyú apróhal. A salátába például heringes került, de más halakból is készülhet a ruszli.

Aszaltszilva leves Seafalcontól

Ez egy a régi blogomon megjelent recept. Több okból is aktuálissá válik, ezért arra gondoltam, hogy áthozom. Egyrészt nagyon régen volt már főzős bejegyzés. Másrészt a mostani blogkóstolóról lemaradtam. Harmadrészt pedig karácsony tájékán nagyon jól jöhet egy ilyen kis egyszerű, de nagyszerű, ünnepi gyümölcsétel.

Tehát ez egy régi blogkóstoló eredménye, olvassátok szeretettel!!!

**************************************************

Nem tudom, hogy feladat-e, de azt hiszem, illik néhány szót írni a blogról, ha már egyszer ennyire belemélyedtem.
A legfontosabb felfedezésem: tele van káposztával!!! Én pedig imádom a káposztát! A második legfontosabb felfedezésem: tele van nehéz és jó ételekkel! Nálam ez a kettő majdnem hogy összekapcsolódik. A harmadik: interkulturális! Ez azt jelenti, hogy volt néhány érdekes recept, érdekes hozzávalókkal, amik elképzelésre nagyon érdekes és szokatlan ízhatást eredményezhetnek! Szeretem az érdekest és újat!
Aztán persze akadtak még megfigyeléseim:

1. Két emberre ezekből a receptekből? Jaj, mi lesz ebből...
2. Végre egy borscs recept! Nem is egy! Tuti megfőzöm valamelyiket!!!
3. Milyen közvetlen a szerző! Pirospont!
4. Hobbiparaszt?- önironikus, jó stílus:)
5. De jó, hogy a feleségéről is ír!
6. Fele ételnevet még sosem hallottam! Mindig tanul az ember!És egy ilyen világutazótól érdemes is tanulni!!!

Kicsit ellinkeskedtem a főzős feladatot pont ezek miatt az indokok miatt, és a legkevésbé kalóriadús receptet választottam, olyat, ami két emberre sem túl sok. Minden esetre azt megígérhetem, hogy visszatérek még ehhez a bloghoz nyáron, mikor baráti összejövetelt tervezek sok pasas résztvevővel, mert iszonyatosan felkeltette az érdeklődésemet egy-két recept. Igaz, egy jó kritikához az is hozzá tartozik, hogy elmondjam, ez a blog nem ínyenc elitgasztronómusoknak szól, nem fogtok találni benne michelin-csillagos ételeket vagy pöpec és elegáns tálalást. Ez a blog egyszerű, laktató és kalóriadús, ugyanakkor finom ételeket kínál. Olyanokat, amik után elég sokat kell majd mosogatni...

És akkor a recept:
Aszalt szilva leves pirított dióval

Felkockáztam egy zacsi aszalt szilvát. Egy lábasban feltettem forrni egy liter vizet, cukrot úgy ízlés szerint, beledobtam 10 szegfűszeget és mivel nem volt egész fahéj, ezért őröltet, csak úgy érzésre. Mikor a víz forrt, beletettem a szilvát, öntöttem bele másfél deci bort, forraltam kicsit, aztán beleöntöttem egy doboz habtejszínt. Újraforraltam, majd levettem a tűzről és kitettem az ablakpárkányra. Mostanában ott hűtjük a cuccokat a koliban. Közben egy marék diót feldaraboltam, és száraz serpenyőben megpirítottam, majd lemorzsolgattam a héját. A hideg levesre szórva tálaltam.
Igaz, nem a legszebb színű leves, de az íze ellensúlyozza ezt, így azt kell mondjam, Valentin napra tökéletes választás.

És ha nem szeretem a csokit?

Akkor, mikor ez kiderül, elég furán néznek rám az emberek. Ilyenkor jön a mentegetőzés, hogy hát persze, azért a joghurtosat, meg az epreset, meg a kekszeset megeszem, meg úgy nagyon nincs baj a töltöttel vagy a különleges ízesítésűekkel, de hát ez van. Alapvetően nem szeretem a csokit. Rendben van de akkor milyen alternatíva létezik?
Ezt a bejegyzést azoknak szánom, akiknek van a rokonai között hasonlóan elvetemült mint én, és édességet szeretnének vásárolni (kicsit bűnözni). Talán tudok ötleteket adni. Sajnos nem fizetett a bejegyzés, annak ellenére, hogy csak néhány márkát hozok (pedig el bírnám viselni, hogy ezért a bejegyzésért hatalmas édességhegyekkel fizessenek!).
Nézzük az én kedvenceimet:

1. alternatíva: a fehér csokoládé. Erről a vélemények megoszlanak, hiszen nem is csoki, nincs benne kakaóbab. Ennek ellenére iszonyatosan finom! Főleg, ha levendulával ízesítik! Íme az én kedvenceim ebben a kategóriában:

 Ilyenkor lassan szezonja lesz a forrócsokizásnak, melegen ajánlom kipróbálásra ezt a terméket (Metróban kapható), nagyon krémes és lágy a végeredmény!

  Ha már mindenáron csoki, akkor legyen! Ez a legfinomabb táblás, magasan veri mindet, kivéve talán a Lidlis epres-fehércsokit!Meg a saját készítésű levendulásat!

2. kategória: nápolyi

Klasszikus mégsem csokiként gondolunk rá. Íme a legjobbak - figyelem, az ítélet teljesen szubjektív!

 A Boci legfinomabb nápolyija, a kókuszos!

 Milka Wafeliniből kizárólag az eredeti!Megunhatatlan

Ehhez nem is fűznék hozzá semmit!

A világklasszis! A legjobb! Csak sajnos az ára is a csillagokban!

3. kategória: Kinder

No igen, azt hiszem, ezek valahol félúton lehetnek a sütemény és a csoki között. Imádni való az összes, nem lehet vele hibázni! Húsvétkor mindig megmondjuk a családnak, hogy semmilyen más édességet nem kérünk, köszönjük, csak ezeket:

És azt tudtátok, hogy a Rafaellot is a Kinder gyártja? És az sem csoki, és pont ezért nagyon-nagyon finom!!!

4. kategória: a gumicukor

Elérkeztünk kedvenc kategóriámhoz, engedtessék meg nekem, hogy erről egy kicsit több ínycsiklandó képet hozzak! Most faltam be egy csomag fantasztikus Balla-Ballát, és talán ez indított el bennem valamit, hogy meg kéne írnom ezt a bejegyzést....
Szóval ha gumicukor, akkor Haribo! Nem is lehetne ez másként. Van ezerféle, színesek, szépek, finomak viccesek, mi kell még? Jah hogy nem biztos, hogy egészségesek? Erről egyrészt megoszlanak a vélemények, másrészt pedig a gumicukor olyan, mint az Egyszerű dal: néha ilyen is kell!

Íme a kedvenceim:

Amint látjátok, párba rendeztem őket! Ti tudtok választani? Mert én nem!

És végül az 5. kategória, és azt hiszem, ehhez tényleg nem kell hozzáfűznöm semmit:

A képeket a google képkeresőjében találtam! Remélem, tudtam segíteni? Nektek mi a kedvenc édességetek?

Fahéjas almaleves

Imádom a gyümölcslevest, még télen is. Igaz, nem mindig kívánom a hagyományos meggyes fajtát, ezért most kísérleteztem egy meggy nélküli télies ízvilágúval. Ez a recept ráadásul pont beleillik Nyamm elképzeléseibe, hiszen a legfontosabb alapanyaga 4 közepes méretű alma.

Lássuk hát a szilárd hozzávalókat:

• 4 közepes méretű alma hámozva, magozva, szeletelve
• 1,5 citrom hámozva, félbevágva
• 1 evőkanálnyi darabos fahéj (persze lehet őrölt is)
• pár szem szegfűszeg
• 2 csomag vaníliáscukor

Most jöjjenek a folyékonyak:

• 0,7 l víz
• 2 dl hab tejszín
• 1 löttyintés rum (ha gyerekeknek készül akkor rumaroma) 

 Az almát és a citromot a vízben a fűszerekkel és a vaníliás cukorral felforralom, majd takarékra állítom a gázt. Belekeverem a rumot, majd a legvégén hozzákeverem a folyékony tejszínt. Még egyszer gyorsan összerottyantom, és aztán kész is. Vigyázok rá, hogy ne legyen sokáig a tűzön, mert különben az alma megszottyad.

Tejszínhabbal tálalom. Szerintem langyosan is nagyon finom, de hidegen az igazi. Viszont valamiért harmadnapra bekásásodott. Igaz, normál esetben nem szabadna megérnie a másnapot sem egy kis méretű családnál sem, csak éppen én egyedül voltam rá.