2012. október 27., szombat

Az erdő kincsei

Ezt a fantasztikus kincset kapta párom édesapja egy kollégájától, és ebből kaptam én is egy keveset és ezt készítettem el tegnap vacsira és fantasztikus volt! Felismeritek, milyen gomba ez?





Ugye, milyen hatalmasak és szépek és frissek? Rendben rendben, picit összenyomódtak, de hát akkor is!!!

Félbevágva, hagyományos módon panírozva


Kisütve és hasábkrumplival tálalva!És mellé még tejfölös uborkasalátával fogyasztva, de az már nem fért a tányérra!


2012. október 26., péntek

Blogkóstoló 5 - Gerdi süti

Valahogy mostanában olyan szerencsétlen vagyok a konyhában. Nem tudom, mi van velem, de valamit tuti rosszul csinálok, és aztán menthetem a menthetőt. Talán a figyelmetlenség az oka, aminek meg az az egyszerű magyarázata, hogy nagyon sok mindent kell észben tartanom.

A blogkóstolós süti(k) is elkészültek már az eredeti határidő előtt, de anya szülinapja előtt nem lehetett őket posztolni, utána meg nem igazán volt rá érkezésem. De most itt vagyok, és ahogy szoktam, egy kis vélemény, és aztán jöhet a recept.

************************

Gerdinél lenni és olvasgatni olyan, mintha mindig advent utolsó hete lenne. Nagyon szerettem, amíg még nem választottam sütnivalót, néha csak felmentem és olyan 20 perceket elnézelődtem, és most, hogy már megsütöttem a kötelezőt, néha azon kapom magam, hogy vissza-vissza térek csak úgy nézelődni. 

A blog hangulata valahogy olyan otthonos. Talán a színek, talán a lámpafénynél lekapott képek (amik furcsa mód még ha kevésbé profik is, nem elvesznek, hanem hozzáadnak az értékhez), talán a kedves szavak, amik miatt úgy érzem, vissza kell járjak. 

A téma is olyan, hogy uhh...van, aki nem szereti a sütiket? És legyen sós vagy édes, minden van! És csak süti! És ettől olyan hiteles, mintha télanyónál járnánk vendégségben, még akkor is ha épp nyár van és könnyed joghurtos torta készül. 

Hogy kinek szól a blog, nem tudnám megállapítani, csak ha nagyon törném a fejemet, akkor talán azt mondanám, hogy azoknak, akik szeretik a tradicionális, házi, igazi ízeket, akik nem megrögzött reformisták (noha azért van egy-egy egészséges süti is), akik szeretik a nagymama süteményeit. De egyébként mindenkinek szolgál tanulsággal, újdonsággal! 

Én nagyon élveztem ezt a fordulót, és párom már összeállított egy listát, hogy miket készítsek el még innen, nekem is megvan a sajátom, szóval biztosan fogok még Gerdire hivatkozni karácsony tájékán. 

************************
Anyának kekszeset akartam sütni a szülinapjára, mert az jól szállítható és az állás is jót tesz neki. 

Választásom először a fahéjas kekszre esett, nem is írom le a receptet, mert egy fikarcnyit sem változtattam rajta. Nekem kellemes csalódás volt, mert bár mindenki, én nem szeretem a fahéjat (igaz, így télen az illatával megbarátkozom), de a családban mindenki odáig van érte. Ez a keksz nem lett olyan édes, és a fahéj is kellemes volt benne, szóval nekem is ízlett!

A másik pedig a csupa csoki keksz volt. Hát ez minden lett, csak az nem, aminek kellett volna, és ez nem Gerdi hibája. Ugyanis én valamilyen oknál fogva - pedig háromszor is elolvastam a receptet, - mikor az elkészítésre került volna a sor, a kimért alapanyagokkal úgy kezdtem el dolgozni, mint egy normál keksznél...tehát szárazat a nedvessel összegyúrni. Mit ne mondjak, a hajam is ragadt a végére, de persze nem kezdhettem elölről, így lapított golyókat formáztam, és a sütőtől vártam a csodát. Végül ilyen amerikai keksz szerűség lett belőle, jól szét is terült, szóval nem kellett kidobni, sőt az fogyott a leggyorsabban, igaz volt ideje visszagyöngülni. Azért szerintem ti az eredeti recepttel és elkészítési móddal kísérletezzetek, én is megsütöm majd egyszer újra, ezúttal a jó módszerrel:)!



2012. október 25., csütörtök

Szülinapi kávés-csokis torta

Találtam elfekvőben mégis egy képet, hogy hogyan is nézett ki anya tortája már a díszítés után, de még a forma levétele előtt...nem túl jó kép, a hűtőbe fényképeztem be csak úgy. Nem tudom, hol járhatott az eszem.

Azért nagyon finom lett, sokan dicsérték, meg annyira talán nem is lett csúnyácska, ahhoz képest, hogy teljesen készen voltam, mikor csináltam.

Ihletet a csokilikőr tortából merítettem, mert azt azért nehéz elrontani, hacsak a zselatin nem rakoncátlankodik, meg annyira sok macera sincs vele. Azt a receptet egyébként ITT találjátok.

Először is sütöttem 3 tojásból egy kakaós vizes piskóta alapot.Megvártam, amíg kihűlt, majd visszatettem a formába és a szélén körberaktam "cölöpökkel", amik ilyen Lidlis bonbonetti szerűségek, amiknek a fele étcsokiba van mártva. Persze lehet használni babapiskótát is, de azért mi inkább flancoltunk kicsit ezen a jeles eseményen.

Ezt követően kikevertem öcskös segítségével a krém alapját, ami 3 tojás sárgájából, 10 dkg vajból és ugyanennyi porcukorból állt. Aztán kettévettem.

Közben húgocskám segített és olvasztotta a krém ízét adó maszórikat sorban. Az első egy tábla étcsoki volt egy kis tejszínnel hígítva, természetesen gőz fölött. Ezt követte a másik maszóri, a tábla fehér csokoládé kb. másfél dl. kávéval. Hogy hűlés közben egyik se dermedjen meg, az étcsokisat az öcsém, a fehércsokisat a húgom kevergette. Én eközben felvertem a kb. fél liter tejszínt (szigorúan Hulala) a por zselatinnal, és a tojások fehérjét is jó keményre.
Amikor kész voltam, jött az összerakás. Először az étcsokit kevertem össze az egyik adag tojásalappal, majd a fehércsokit. Itt elkövettem egy óriási hibát, ugyanis úgy gondoltam, hogy nem elég kávés, fogtam a maradék lefőzött kávét és jól beleborítottam. Csak úgy melegen. Persze hogy nem kellett volna. Ha ti is kávétlannak érzitek a fehércsokis maszórit, akkor inkább gőz fölött öntsetek hozzá még, vagy már az elején is lehet két decivel indítani a kávé mennyiségét, csak arra figyeljetek, hogy NE ÖNTSETEK SIMA FŐZÖTT KÁVÉT MELEGEN A KRÉMBE, mert úgy kicsapódik, mint annak a rendje. No de azért annyira nem volt ám vészes a helyzet, a végén nem is lehetett észrevenni, csak az étcsokis krémhez képest volt kicsit más a kinézete.

A lényeg a lényeg, hogy a maszórikat összekevertem az alapokkal, aztán a tojásfehérjét is kettéosztottam, meg a tejszínt is ketté osztottam, és elkevertem a krémekkel. Így lett két különböző ízesítésű, alkoholmentes krémem. Az étcsokis ment a torta aljára, a fehér csokis meg a tetejére. Hűtőbe tettem úgy két órára.

Amikor megdermedt fogtam még egy kis Hulalát, felvertem, és az egyik részét megpróbáltam pirosra színezni, de csak rózsaszínig jutottam. Pedig öcsém kérésére 50-es közlekedési táblának akartuk dekorálni a tortát. Így csak egy félresikerült 50-es tábla lett, kicsit rózsaszín, kicsit hiányos, de a miénk.

 A hűtős kép
 Ilyen volt rétegezve
Itt pedig kicsit látszanak a cölöpök is, amik aznap egyébként szorosan álltak ám:)!Pont 2 doboz kell egy átlagos tortaforma kirakásához.

2012. október 23., kedd

Levendulás keksz

Már mikor Sütis Néne Kismaccsnak küldött csomagjában megláttam, tudtam, hogy el kell készítenem! Mert hát én és a levendula...egy furcsa se veled, se nélküled kapcsolat. Vonz az illata és íze, ugyanakkor nem mondanám rá, hogy szeretem. Így mindig kísérletezem, mert azt tudom, hogy a hatására mindig nagy szükségem van nekem is, de főleg páromnak, akinek a munkája az utóbbi időben nagyon stresszes.

Sütis Néne volt olyan kedves, és mikor a receptről érdeklődtem, nem csak belinkelte, de külön e-mailben is leírta nekem, így már csak az alkalom kellett, ami meg adta magát, ez lesz az egyik keksz anya születésnapján!

Az íze igazán különleges, nekem nagy kedvencem lett, biztosan fogom még sütni!

Beteszem a receptet, nem is változtattam rajta, csak a végén kimaradt a cukorba forgatás, mert mi annyira nem szeretjük az édes ízt töményen, inkább érzéssel egy kicsivel több cukrot tettem a tésztába.

Levendulás aprósüti

Hozzávalók:

- 6,5 dkg finomított kristálycukor

- 1 ek. szárított levendulavirág

- 14 dkg vaj

- 1 teáskanál reszelt citromhéj

- 24 dkg liszt

- 3 tojássárgája

- 1 csésze porcukor a beforgatáshoz

A hozzávalókat összegyúrtam, majd egy pár órára a hűtőbe tettem, hogy a tészta könnyen nyújtható legyen. Érdemes hidegben dolgozni vele, mert nekem nagyon gyorsan visszamelegedett a vaj, és csak két turnusban tudtam sütni. Kiszaggattam, majd ment a sütőpapírra a tepsibe. Gázsütőnél oda kell figyelni! Ha majd egyszer saját házunk lesz, villanysütőm lesz! Ott majd 15 percig sütöm alacsony hőfokon!

Én is virágot, tulipánt szaggattam. Meg gombát és levendulaszíveket és csillagot:)!

2012. október 22., hétfő

Anya szülinapja - fotóriport

Tudom, hogy azt ígértem, hogy beszámolok mindenről, ami anya szülinapján történt, de annyi minden személyes dolog is történt, és annyi sokat kellene írni, hogy csak egy kis összefoglalót adok ma, a sütiket csak megmutatom, recept később lesz majd, külön bejegyzésben.

Azt nem tudom, tudjátok-e, hogy anya rettenetesen örült a flash mobnak, még egyszer szeretném megköszönni nektek, hogy segítettetek meglepni őt. Nem is értette, hogy hogyan sikerült ezt így összehozni, és a kolléganőjének mutatta, hogy nézze meg, milyen emberek vannak, hogy így ismeretlenül is összefognak önzetlenül. Egyszóval ez a meglepetés nagyon jól sült el.  

A szülinapi ünneplést hatalmas készülődés előzte meg, nem egyszerű 15 embert összefogni! Az ajándékokkal is volt macera, fogadjátok meg azt a tanácsot, hogy ha egyedi ékszert készíttetnétek, akkor minimum egy hónappal előbb adjátok le a rendelést, mert ott még van idő a félreértések tisztázására és az ékszer esetleges változtatására. Amúgy az ékszert úgy tudtuk megvenni, hogy az egész család és barátok összedobtuk rá az anyagiakat...ezúton is köszönet érte, hogy méltó ajándékkal tudtuk meglepni anyut!

Én még Pécsett megsütöttem az aprósütiket, amiben szintén nagy segítségeim voltatok, kedves bloggertársak, meglátjátok majd, miért:)!





A délelőtt párom eltüntette anyát a színről, ami azt jelenti, hogy elvitte a régi házukhoz és anya vezethetett, ott pedig kapott egy konyhaszekrényt, ami igaz, használt, de cserébe szép. Aztán elmentek anya barátnőjéhez sütögetni, mert ott meg ma van ünneplés. Ezen időt én kihasználtam, és testvéreim nagyon nagy segítségével kitakarítottuk a lakást és elkészítettünk egy kávés- csokis- fehércsokis tortát. Sajnos kicsit el voltam havazva és nem volt érkezésem lefotózni a tortát külön, de a többiek visszajelzései szerint nagyon finom lett.



Másnapra ennyi maradt, csak így tudtam lefotózni..



Nagymamámhoz suttyomban elvittük már a lapockát és a csülköt, amit otthon előkészített. Ő sütötte a krémes süteményeket, mert féltem, hogy azok szállítás során Pécsről nem érnének ide. Készült hólabda és mézes krémes, és persze bónusznak a híres pogácsája is elkészült, mert az a legjobb és hogy legyen egy kis sós is.


Elvittük hozzá még az ajándékokat is: egy gyönyörű csokrot a kedvenc virágából:
A kálacsokor

Nagybátyámék is hoztak csokrot, Pistikéék meg bonbont

A blogos bejegyzéseket összeszedve és kinyomtatva, hogy sokáig megmaradjon neki! Mama azt mondta, annyira csodás süteményeket készítettetek, hogy éjjel azt olvasgatta és alig aludt. Egyébként a hölgyvendégek mind végigolvasták, szóval nem csak anyánál aratott nagy sikert a könyvecske!

A borító

És persze egy különleges ital is került a csomagba:


 Amikor mama délben leért hozzánk, elkezdte a bográcsos pörköltet, és a főtt krumplit! Isteni vacsi kerekedett belőle. Sajnos recept az nincs, mert mama mindig érzéssel főz, szóval beletesz ezt meg azt, amennyit gondol.




Vacsi bográcsban, tányérban. A közönség meg degeszre eszi magát...


Persze azt hiszi az ember, hogy mindenre gondolt, aztán rájön, hogy ez is, az is elmaradt. Szóval mikor telefonáltunk a páromnak, hogy hozhatja anyát meg a barátnőjét, mert elkészültünk a terítéssel, mindennel, akkor ugorjanak már be a vásárlóközpontba kenyérért meg szalvétáért. Anya meg a barátnője kint maradtak, és páromat, mikor kiért, a következő látvány fogadta. Szerintetek? ...

Azért nem lóháton jöttek haza, az autó kényelmesebbnek bizonyult...
3 turnusban vacsiztunk, és amikor már tényleg mindenki megérkezett, akkor köszöntöttük meg anyát. 
 
(Eleinte anya is ki volt ám öltözve, de mikor észrevette valaki, hogy párom ingén 62-es felirat van, és rávilágított arra, hogy ez az az évjárat, mint amikor anya "készült", azonnal be kellett öltöztetni anyát!)

Először anya barátnője felolvasott egy saját írást, ami igazán személyre szóló volt, és megalapozta a meghitt hangulatot, mert a társaságból négyünket is meghatott. Utána jött a torta és csokorátadást.
Van egy hagyományunk, hogy újságpapírral kibélelt dobozba csomagoljuk az ajándékokat és minden lapról az ünnepeltnek bontás közben fel kell olvasnia egy főcímet. Mit ne mondjak, az utolsó újságon a főcím a következő volt: A szálak, amelyek összekötnek.

 Itt még hugi csomagol...












 A köszöntés képekben...

Az ajándékozás után felszeltük a tortát, iszogattunk - mindenki talált kedvére valót, a házi pálinkától és csokilikőrtől kezdve a margaritán keresztül az erdélyi áfonyapálinkáig, és persze volt sör is meg bor is.






Beszélgettünk, kártyáztunk, sütiztünk, jól éreztük magunkat. 



Solo
Fél kettő körül csendesedett el a ház.





2012. október 12., péntek

Calzone

 Ez is egy a régi bejegyzéseim közül, az egyik kedvenc, nekem is, páromnak is! Próbáljátok ki, a férfiakat biztosan leveszitek ezzel a lábukról.

 *******************************************************
 
Szóval az úgy volt, hogy párom megint kiment Hamburgba, és ez azért akárhogy is próbáltuk leplezni, mindkettőnk hangulatára rányomta a bélyegét a hétvégén. Utolsó este szerettem volna meglepni valami igazán finom vacsival, nehogy a német lányok elcsavarják a fejét a három hét alatt. Kitaláltam, hogy a kedvencét készítem el. Hát, akkora sikere volt, hogy attól féltem, beteg lesz a sok evéstől, de azért persze hízelgő is volt, hogy ennyire ízlik neki az étel.

A vacsi pedig úgy készült, hogy legyúrtam a következő pizzatésztát:
40 dkg liszt, 2 dl vízben felfuttatott fél élesztő (legközelebb fele tej, fele víz kombó lesz), só, egy kis olívaolaj, és némi oregánó. Megkelesztettem, majd szétszedtem három kb. egyforma részre. Egy-egy gombócot fogtam, és a lehető legköralakúbbra nyújtottam. Megkentem a széleit kihagyva paradicsomszósszal, megfűszereztem olaszos fűszersóval, a tölteléket az egyik felére halmoztam, ráhajtottam a másik felét, majd a széleket kicsit felhajtva összenyomkodtam. Egy kicsit kiolajoztam a tepsit (persze olívaolajjal, de igazából nem is nagyon kellett volna), beletettem a batyut, a tetejére is hintettem kis fűszersót, és a forró sütőbe dugtam úgy 20-25 percre. Mikor kicsit megpirult a teteje, kivettem.

A töltelék egy külön történet. Minden olyan maradékot beletettem, ami volt otthon, hogy ne maradjon semmi a lakásban megromlani. Szóval  két fej különböző hagymát (vörös és lila) felkarikáztam, meg volt otthon egy kis bacon szalonna, meg sonkaszeletek, amiket  felkockáztam, és ezeket kicsit összesütöttem serpenyőbe. Ezt halmoztam a paradicsomszószra, aztán arra meg konzervkukoricát, és arra meg sajtot.

Oh, és ami még fontos, az a kapros-paprikás tejföl, amivel tálaltam:)!
Annyira egyszerű, gyors, és finom is!